Szabó Zsófia, a Semmelweis Egyetem dietetikus szakirányának hallgatója sportágat és életmódot is váltott annak érdekében, hogy sikeres kerékpárversenyző legyen. Megszállott és kitartó bringás, aki két fronton, a sportban és a tanulásban is igyekszik helytállni, és azt sem tartja teljesen lehetetlennek, hogy részt vesz a három év múlva sorra kerülő párizsi olimpián.
Olvasási idő: 3,5 perc
– Hét éve vagy országúti kerékpáros, előtte duatlonoztál és triatlonoztál. Hogyhogy csak a bringázás maradt meg?
– Nyolcéves koromban futással kezdtem, majd triatlonnal és duatlonnal folytattam, de főként az utóbbit műveltem. Volt olyan időszak, amikor csak úsztam, s aztán a középsuliban rájöttem, hogy nekem a kerékpározás fekszik igazán. Szóval mindent csináltam külön és egyben is, de végül a bringázás „nyert”.
– Mennyire jellemző, hogy egy triatlonos elhagyja az úszást és a futást, és csak a kerékpározásra összpontosít?
– Egyénfüggő. Sokan vannak, akik beleszeretnek a triatlonba, és kitartanak mindhárom sportág mellett. Nagy kihívás, hiszen mindegyikben jól kell teljesítened, ami összetett figyelmet igényel.
– Sokan úgy vélik, hogy a triatlon mindhárom sportága, a futás, az úszás és a kerékpározás is unalmas. Téged mi fogott meg a bringázásban?
– Az, hogy kikapcsol, és közben a szabadban lehetek, amit amúgy is nagyon szeretek. Nem unalmas sportág, még akkor sem, ha sokszor öt-hat órát kell edzenem egy nap. Egyszerűen csak szeretem.
– Valter Attila, a jelenleg legsikeresebb magyar férfi országúti bringás azt mondta, azért szeret kerékpározni, mert közben tud bámészkodni.
– Na, ezzel én is így vagyok. Imádom a hegyeket és az erdei utakat, egyszerűen rabul ejt a hangulatuk.
– Mikor érted el első kerékpáros sikeredet?
– A kétezer-tizennyolcas Gracia Orlová 1.2-es besorolású, többnapos csehországi versenyen, amelyen a válogatott tagjaként vettem részt. A sportkarrierem szempontjából meghatározó élmény volt, óriási lökést adott a folytatáshoz. Már annak is örültem, hogy mind a négy napon végig tudtam tekerni a távot, ami sokaknak – közöttük több magyarnak – nem sikerült.
– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
– Sokan kérdezik ezt tőlem, és mindig nehéz válaszolnom. Talán a németországi LOTTO Thüringen Ladies Touron elért kilencedik helyemre, mert ezen a versenyen ott volt a világelit, amely ellen eredményesen vettem fel a küzdelmet.
– Minek köszönheted a sikereidet?
– Leginkább kitartásomnak. Többször is bebizonyítottam, hogy ha kell, fel tudok állni a padlóról, és túl tudok lendülni a problémákon.
– Leendő dietetikusként hogyan tudsz magadnak segíteni?
– Csaknem több mint egy éve vagyok vegán. Először azért próbáltam ki a vegán ételeket, mert kíváncsi voltam, hogyan tudom velük fokozni a teljesítményemet. Már két hét után láttam a fejlődést, és azóta nagyon bevált. Egy dietetikusnak mindenre oda kell figyelnie, ezért nyilvánvalóan előnyben vagyok a versenytársaimmal szemben, hiszen ez a leendő szakmám. A szakdolgozatomat is arról írom, miképpen hat a vegán életmód az állóképességi sportokat űzőkre.
– Nemrég lettél a luxemburgi kontinentális csapat, az Andy Schleck-CP NVST-Immo Losch tagja. Egy korábbi interjúban azt mondtad, még így sem lehet megélni a bringázásból. Mi miatt tartasz ki mégis mellette?
– Abban bízom, hogy szintet tudok ugrani, és egyszer majd tényleg meg tudok élni belőle. Most sem lenne elképzelhetetlen, de ahhoz szponzorokra lenne szükségem.
– Van rá esélyed, hogy egy szinttel feljebb lépj?
– Mindenféleképpen. A kontinentális csapattól már csak egy lépés a legmagasabb szint, a World Tour osztály. Úgy vagyok vele, ha most mindent beleadok, talán három-négy éven belül én is az elit tagja lehetek, ha pedig nem, akkor elgondolkodom a folytatáson.
– Mit szólsz ahhoz, hogy jövőre minden bizonnyal megrendezik a nők Tour de France-át, a Tour de France Femme-ot?
– Nagyon örülök neki. Bár még nem látom, hogy a következő szezonban melyik csapat tagja leszek, nyilván óriási élmény lenne elindulnom a versenyen. Óriási lépés ez a női kerékpársportnak.
– A magyar női bringások közül kinek van rá leginkább esélye, hogy egyszer részt vegyen a nők Tour de France viadalán?
– Vas Kata Blankának.
– Milyen a kapcsolatotok?
– Természtesen nem vagyunk rosszban egymással, de szorosnak sem nevezném a viszonyunkat.
– A versenysport mellett egyetemi tanulmányokat is folytatsz. Több időd maradna kerékpározni, s ezáltal fejlődni, ha nem járnál egyetemre?
– Mivel mindent a bringázásnak rendelek alá, néha előfordul, hogy hajnalban kelek vagy este kilenckor edzek, hogy az egyetemi teendőimmel is végezni tudjak. Az utolsó évem különösen nehéz lesz, hiszen a kórházi gyakorlatokon ott kell lennem, ami miatt egyelőre nem tudom, hogyan veszek részt a jövő tavaszi versenyeken.
– Mit szeretnél elérni sportpályafutásod során?
– Mindenféleképpen szeretnék nyerni egy 1.1-es besorolású versenyt, de az sem lenne rossz, ha kijutnék az olimpiára. A kétezer-huszonnégyes párizsi ötkarikás játékok jól hangzik, ráadásul az ottani pálya nagyrészt sík terepen megy keresztül, és ez fekszik nekem. Az sem mellékes, hogy a párizsi olimpia évében leszek huszonhét éves, és ez a kor ideális egy bringásnak.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Olivier Bachelart