Prof. Dr. h. c. Mocsai Lajost nevezték ki a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség elnökének az elkövetkező 4 évre a MEFS tisztújító ülésén. Az új elnök – aki egyben a Testnevelési Egyetem rektora és a Magyar Rektori Konferencia társelnöke is – több pontos céltervet tűzött az egyetemi sport „reformáció” zászlajára.
Olvasási idő: 5 perc
MEFS: A MEFS új elnökeként miként tervezi fejleszteni, tovább erősíteni az egyetemi sport ügyét?
M.L.: A sportra úgy tekintünk, mint más műveltségi területtel azonos értékű területre, és szeretnénk, ha Magyarországon is minél több sportoló tanulna a felsőoktatásban, továbbá lenne több mintaértékű kiművelt emberfő, akikben megvan a tudásvágy,az ambíció a sport melletti, vagy a sport utáni életben, a sport által adott értékek képviseletére. Nagyon fontosnak tartom az értékközösségek létrehozását, az egyetemi „klubéletben” folyó aktív életközösségek fejlesztését. A sport alkalmas ezen közösségek megteremtésére, ezt a nemzetközi példák is méltán igazolják.
Szeretnénk elérni, hogy minél több hallgató sportoljon, illetve minél több sportoló tanuljon Magyarországon.
Alapvetőnek tartom, hogy a sportban lelt örömök, a fizikai képességfejlesztés és a primer prevenció megvalósuljanak a felsőoktatásban is.
MEFS: Sportszakmai rálátása okán mit gondol, mely területek igényelnek jelentősebb beavatkozást az egyetemi sport terén?
M.L.: Ez egy többlépcsős folyamat.
Az egyetemeket profilozva, a létesítményhelyzetükön keresztül tudjuk és szeretnénk javítani. A különböző sportágak versenyeztetési rendszerei, az egyetemenként eltérő sportstruktúra ellenére lehetővé kell tennünk a beáramló sportoló-hallgatói réteg minőségi sporttevékenységét. Az egyedi karakterrel bíró sportágak (pl.: vízilabda, kézilabda, atlétika, futsal) művelésének lehetőségeit is meg kell teremteni. Ehhez infrastruktúra, speciális szakembergárda jelenléte szükséges a felsőoktatási intézményekben. E téren még vannak hiányosságaink. Rendkívül fontos, hogy exponenciálisan megnőjön a sportoló hallgatók száma, divattá tegyük a sportot a fiatalok körében. A felmérések azt mutatják, hogy az egyetemisták között jelen pillanatban sajnos nincs meg a mozgás iránti igény.
Létre kell hoznunk az úgynevezett „egyetemi sportoló” kategóriát, ahol optimális feltételekkel, minőségi szakemberekkel lehet nemzetközi szintű munkát végezni. A sportakadémiák, a sportiskolák soraiból (a kiemelt utánpótláskorúak támogatásából adódóan) számos fiatal választja a kettős karrier útját, miszerint szeretné magas szinten folytatni pályafutását és egyben részt venni a felsőoktatásban. Egy általunk kialakított ösztöndíjrendszerrel a fiatalok mérlegelni tudnának, hogy a profi sport felé, vagy pedig a kettős karrier (tanulás és profi sport) irányába orientálódnak. Mivel a testnevelés jogszabályi keretei már kialakításra kerültek a felsőoktatásban, ezért inkább egy paradigmaváltás a cél.
Nyugat-Európában helyenként akár harminc százalékkal is jobb fizikai állapotban vannak az egyetemisták, mi is szeretnénk erre a szintre felzárkóztatni a magyar fiatalokat. Az élsportoló, a minőségi sportoló szintet követően rendkívül fontos az egészségmegőrző program, valamint a primér prevenciós sporttevékenység, ami alapvetően heti három alkalommal végrehajtott testmozgást jelent. Nem lennék meglepve, ha ennek hatására megnőne a napi rendszeres testi nevelés és élményalapú testkulturális tevékenységek iránti igény. Ezen a területen dinamikus eredményt várunk, hiszen a fiatalok, ki vannak éhezve a valódi értékközösségekben való részvételre.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenleg hetente háromszor negyvenöt percet javasol testmozgásra, ami szerintem kevés, legalább egy-másfél órára lenne szükség alkalmanként. Fontos, hogy kialakuljanak az egyetemeken sportolói körök, amelynek tagjai világversenyekre járnak, mellette képzik magukat. Ennek komoly múltja van, hiszen az Universiade mindig is az egyik legjelentősebb nemzetközi verseny volt, amely az olimpikonok nevelésének és az Olimpiák előszobájának tekinthető. Hiszem, hogy azokat az értékeket, melyeket az egyetemen megismernek, és az élsportból merítenek, egész életükben tovább tudják vinni, segítségükkel példát tudnak mutatni környezetükben.
Az egészségmegőrzés mellett az életminőséget támogató korrekciós testnevelést, illetve gyógytestnevelést gondolom tudatosan bevezetni. Ha abból indulunk ki, hogy az általános- és középiskolákban közel harminc százalékban vannak jelen, akik gyógytornára, gyógytestnevelésre szorulnak, akkor az egyetemi tanulmányokat végzők egészségi állapotának megőrzésére forszírozottan kell az adaptációs testnevelés lehetőségeit alkalmaznunk.
Fontosnak tartom továbbá az érdeklődésközpontú versenyeztetést, évente rendszeresen visszatérő programokkal. Ebből kell egy rendszert felépíteni, amibe beletartoznak a vízen és vízben folytatott tevékenységek, futóversenyek és a különböző túrázási lehetőségek is, amelyeknek komoly közösségépítő szerepe van. Ezek a nagy létszámú, alkalmi sportesemények természetesen tartalmazzák a megfelelő intenzitású felkészülési lehetőségeket is.
MEFS: A tisztújító közgyűlésen kiemelte, hogy a sportoló nemzet szlogen tartalommal való megtöltése a cél az elkövetkezendő négy évben. Milyen lépéseket tervez ennek a megvalósítására?
M.L.: Nagyon sok tervem van. Pontos számokat a Hajós Alfréd 3.0 Tervben fogalmaztunk meg, amelyet az elődeim indítottak útjára és nagy támogatottságról tett eddig is tanúbizonyságot.
A szabadidősport kifejezést én személy szerint nem kedvelem, inkább rekreatív sportnak nevezném. A heti háromszor egy-másfél órás rekreatív tevékenység jelentős fizikai állapotjavító hatású, prevenciós hatása megkérdőjelezhetetlen és a depresszió ellen is remek. Mindezen okokból, a sporttevékenységet a mindennapokba beiktatni alapvető jelentőségű. Erre nagyon nagy hangsúlyt kell helyeznünk, mert a tíz legnagyobb betegségcsoportba sajnálatos módon az egyetemistáink közül is sokan tartoznak.
Fontos megjegyezni, hogy az oklevelüket megszerző hallgatók egy olyan munkaerőpiacra kerülnek, ahol óriási a rivalizálás, a küzdelem, továbbá a folyamatos csúcsteljesítmény az elvárás, amihez elengedhetetlen szellemi és fizikai téren is a megfelelő kondíció, melyet céljaink szerint az egyetemen kap meg, sajátít el. Mint már említettem, a sporttevékenység köztudottan az egyik legjobb segítsége a depresszió elkerülésének, de a közösség ereje, a szabálykövetés szintén a sporttevékenység pozitív hozadékait hordják magukban.
MEFS: Ön szerint miként lehet divattá emelni a sportot az egyetemisták körében?
M.L.: Tervezek egy olyan programot megvalósítani, melynek fókuszában a „mozgás-gyógyszer” divattá tétele áll az egyetemisták körében, hiszen a nemzőképességben, a családtervezésben és a közösségi létben is óriási pozitív hatása van a mindennapos sporttevékenységnek.
Fontosnak tartom, hogy a felsőoktatásban dolgozó testnevelőtanárok, sportszakemberek számára folyamatos továbbképzési lehetőségeket tudjunk biztosítani, segítsük a megítélésüket, valamint a megbecsülésük javítását.
Nagy népszerűségnek örvend az utóbbi időben az e-sport a fiatal generációk között. Annak ellenére, hogy önmagában még nem javítja a fizikai-, és főként az egészségügyi állapotot, a továbbiakban is szeretnénk támogatni az egyetemeken. Tervezzük az e-sport mellé olyan kiegészítő sportágak bevonását, melyek segítik az e-sportolók koordinációját és javítják az e-sporthoz szükséges készségeket is. Bízunk abban, hogy a valós pszichomotoros kultúrával, tehát a mozgással párosuló e-sport, el fog terjedni a magyar felsőoktatásban.
Szöveg: MEFS
Fotó: TE
