A vízisí és a szörf találkozásából született meg a wakeboard, amely már nálunk is egyre népszerűbb vízisport. Amellett, hogy kitűnő szórakozás, számos készséget is fejleszt.
Olvasási idő: 3 perc
Ha szembe jön veletek egy, a vízisíhez és a szörfhöz rendkívül hasonló sport, amelyben szörfdeszka-szerű alkalmatosságon kell állnunk és trükköket bemutatnunk, az a wakeboard. Bár sokaknak először a vízisí és a hullámlovaglás jut eszükbe erről a mozgásformáról, a két sportág egyáltalán nem ugyanaz. A wakeboardot egyesek szerint az Egyesült Államokban találták fel, mások szerint Ausztráliában. Mindegy is, ettől még remek időtöltés.
„Akkor született meg a kezdeti wakeboardozás, amikor szél és hullám hiányában a szörfösök vontatni kezdték egymást a tengerparton – tájékoztat Shenker-Horváth Kinga, a Testnevelési Egyetem Sport-táplálkozástudományi Központjának dietetikusa, a Magyar Vízisí és Wakeboard Szövetség (MVWSZ) elnöke, aki jelen volt a sportág hazai születésénél, és egykori versenyzőként végigkísérte annak fejlődését. – Ekkor még csak az ezredforduló előtti években jártunk, és a sportág gyerekcipőben járt. Azóta persze rengeteget fejlődött a felszerelések, a trükkök és a versenyrendszer területén. A wakeboardnak két ága van: a motorcsónakos és a kötélpályás. Nálunk, illetve Európában utóbbi terjedt el. Az első, hazai vízisípálya 1983-ban, Balatonfüreden épült, és egészen az évezred végéig szinte csak vízisíelésre használták. Ezt követően megjelentek az első wakeboardosok is, akik teljesen új színt hoztak a vizes extrémsport világba.”
Óriási szabadságot ad ez a vízi extrémsport, még akkor is, ha kötött pályához vagy motorcsónakhoz vagyunk kötve. A trükkök tárháza végtelen, és mivel alapszintről nagyon gyorsan megtanulhatunk wakeboardozni, a flowélmény és az adrenalinlöket sem sokáig várat magára.
„Olyan nincs, hogy valaki ne tudna megtanulni wakeboardozni – erősíti meg Shenker-Horváth Kinga. – Én legalábbis nem nagyon találkoztam ilyennel. Még hetvenéves nagypapát is ismerek, aki könnyen elsajátította a sport csínját-bínját, nem beszélve a fiatalabbakról. Edző, illetve oktató segítségével van, aki hamarabb, s van, aki kicsivel később tanulja meg az alapokat, de a lényeg, hogy végül megtanulják. Kezdésnek a tanulóórán, körülbelül huszonöt kilométer/órás sebességgel tanulhatunk meg siklani. Ha ez biztonságosan megy, akár már akkor már lehet jönni harminc kilométer/órás sebességgel is csúszni, amivel a tanulóidőn kívül működnek a kábelpályák. Vízről és különböző elemekről – sliderek, kicker – egyaránt gyorsan megtanulhatunk jó kis trükköket, amelyek óriási sikerélményt nyújtanak.”
Több érvünk is van, amelyek miatt érdemes kipróbálnotok a wakeboardot. A fejed tetejétől egészen a lábad kisujjáig egyidejűleg megmozgatja az összes izomcsoportodat. Ha magával ragadott ez a sport, és kitartó vagy, akkor egy wakeboardedző segítségével rengeteg trükköt sajátíthatsz el, még szaltózni is megtanulhatsz. Persze nem hátrány, ha tudsz szörfözni, gördeszkázni, hódeszkázni vagy netán vízisíelni, de egyik sem feltétele annak, hogy ügyes legyél wakeboardban.
„Bármilyen szokatlanul hangzik is, de kevésbé veszélyes, mint a kontaktsportok – árulja el Shenker-Horváth Kinga. – De nagyon fontos, hogy mindig oda kell figyelnünk a bemelegítésre és a csúszást követő nyújtásra. A wakeboardozás kiválóan fejleszti az egyensúlyérzéket, az összpontosítóképességet, az izomerőt és az erőálló-képességet is. Továbbá megtanítja, hogyan győzzük le félelmeinket – vagyis olyan dolgokat sajátíthatunk el vele, amelyeknek a hétköznapok során is hasznát vehetjük.”
Attól sem kell tartanunk, hogy óriási költségekbe verjük magunkat, ha nekivágunk a wakeboardozásnak. Ha kimegyünk egy pályára, semmit sem kell magunkkal vinnünk, csupán befizetünk egy tanórára, amely körülbelül 5000-6000 forintba kerül. Bár egyes pályákon az árak különbözhetnek, ha egy pár papucsot, törölközőt és fürdőruhát viszünk magunkkal, minden mást – mellényt, deszkát és bukósisakot – kapunk a helyszínen. Napijeggyel és csoportos jeggyel pedig még többet spórolhatunk meg. Gondoljatok bele: egy alkalom az edzőteremben vagy a teniszpályán is belekerülhet ugyanennyibe.
Budapesten és környékén az Omszk wakeboard centrum vagy a Lupawake a legmenőbb helyszín, de Dunaharasztiba is nyugodt szívvel ellátogathattok. Vidéken a Velencei-tavon, a Balatonon, Pécsett, Szegeden, továbbá Győrött (Ikrényben) is vannak kitűnő kábelpályák. Az összes helyszínt itt találjátok.
„Büszkén mondhatom, hogy lakosságarányosan sokáig nálunk volt a legtöbb kábelpálya a világon. Rendeztünk már világ- és Európa-bajnokságot, sőt jövőre még egy Eb-t rendezünk. Több korcsoportban vannak világ- és Európa-bajnokaink, illetve helyezettjeink” – mondja büszkén a Magyar Vízisí és Wakeboard Szövetség elnöke.
Ha kedvetek támad kipróbálni ezt a remek sportágat, és szeretnétek többet tudni róla, látogassatok el a Magyar Vízisí és Wakeboard Szövetség honlapjára, de bátran szörfözzetek a különböző helyszínek Insta- és Facebook-oldalain is! Érdekes tippekre és hírekre, illetve remek bejegyzésekre találhattok Shenker-Horváth Kinga Facebook-oldalán.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: freepik, Shenker-Horváth Kinga Facebook-oldala
