A női kézilabda MEFOB-ot idén a TFSE nyerte, a döntő után a csapat jobbátlövőjével, a 93-szoros magyar válogatott Hornyák Ágnessel beszélgettünk.
Olvasási idő: 3.5 perc
-Először is gratulálunk a győzelemhez. A pálya széléről úgy tűnt, nagyon figyelnek rád a többiek. Sok nagy csatát megvívtál az NB I-ben és a válogatottban, így talán ez a meccs nem jelentett neked nagy kihívást.
-Dehogynem, hiszen befejezem a pályafutásomat, és nem mindegy, hogy milyen szezont zárok. Szerezhettem még egy aranyérmet, ez mindig kihívás. Ráadásul ez presztízsmérkőzés volt, ki akartunk végre lépni az örök második szerepéből, azaz győzni jöttünk. Ez sikerült, s így mi lettünk az országos bajnokok.
-Minek köszönhető a TF mostani sikere?
-A kézilabda csapatjáték, minden játékos szerepe fontos, és mi jól működtünk együtt csapatként, arról nem is beszélve, hogy mindenki nagyon akarta a győzelmet.
-Miben különbözik az egyetemi sportélet a klubélettől?
„Mi most találkoztunk először a lányokkal, nem is edzettünk együtt. El sem tudom képzelni, mi lett volna, ha még együtt is tudtunk volna gyakorolni, hiszen első pillanattól kezdve nagyon egymásra voltunk hangolódva, látszott, hogy ki voltak éhezve a győzelemre. Mindenki ment előre, mindenki hajtott. Persze nem lehet összehasonlítani egy klubbal, ahol napi két edzés során együtt dolgozol a csapatoddal, és egy összeszokott társaságba tartozol, de itt mégis teljesen úgy éreztem, mintha egy klubban lettem volna.”
-Említetted, hogy befejezed élvonalbeli sportpályafutásodat. Egyetemistaként tervezed folytatni a játékot a TFSE-ben?
-Jelenleg a családalapítás foglalja el az első helyet az életemben, így elképzelhető, hogy a jövő évben nem lépek pályára, de mindenképpen figyelemmel kísérem a lányok szereplését.
-Ti hogy álltatok hozzá a MEFOB-hoz, és az egyetemistáknak miért jó részt venni az ilyen tornákon?
-Jó bulinak indult. Úgy voltunk vele, hogy ha már itt töltjük a szabadidőnket és a nyár elejét, akkor már nyerjünk meg. Nagyon jó kis társaság alakul ki, minden estét együtt töltöttünk a többi csapattal, remekül éreztük magunkat. Csak ajánlani tudom mindenkinek: ezt ki kell próbálni.
-Mitől függ, hogy tudtok-e együtt edzeni? Attól, hogy milyen az időbeosztásotok, hogy tudtok eljönni a kluboktól?
-Igen, ez jelentősen befolyásolja a lehetőségeinket, hiszen nagyon sokan játszanak klubcsapatokban, jöttek lányok a Fradi ifiből, jobbszélső kislány pedig a Vasasban szerepel, szóval mindenki aktív játékos jelen pillanatban.
-Mit tudtál nekik átadni?
-Ők adtak át nekem, mert azt hittem, hogy ez amolyan könnyű mérkőzés lesz, nem gondoltam, hogy ilyen komoly. Amikor azonban az első meccsen láttam a lányok védekezését, hogy milyen keményen ütik-vágják egymást, akkor megéreztem, mekkora a tét. Életre-halálra ment a játék. Nekünk, profiknak kellett felvennünk ezt a ritmust, de hamar belejöttünk mi is.”
-Ha majd készen lesz az egyetemi sportpálya, lesz lehetőségetek a mostaninál többet együtt játszani, edzeni?
-Biztosan lesz, főleg, hogy most meg kell védenünk a bajnoki címünket.”
-Ha sikerrel jár a családalapítás jár sikerrel, akkor viszont nélküled.
„Akkor majd jövök szurkolni.”
Szöveg: Bordás Ágnes
Kép: Wikipédia
