Itthon építette fel sportkarrierjét a debreceni kötődésű Kozák Luca

Itthon építette fel sportkarrierjét a debreceni kötődésű Kozák Luca

Kozák Luca, a Debreceni Egyetem frissen végzett vegyészdiplomás hallgatója már korábban teljesítette az olimpiai szintet 100 méteres gátfutásban, így ő is utazhat a tokiói ötkarikás játékokra. A DSC-SI 24 éves sprintere remekül érzi magát Debrecenben, amelyhez ezer szállal kötődik. Bár lett volna lehetősége az Egyesült Államokban tanulni, ragaszkodott a cívis városhoz és a Debreceni Egyetemhez. Élete első olimpiájára készül, s azt sem tartja kizártnak, hogy bejut a versenyszám nyolcas döntőjébe. Lucát közvetlenül az olimpiai ruhapróba előtt értük el.

Olvasási idő: 3,5 perc

Hogy tetszik a magyar csapat olimpiai formaruhája?
– Nekem bejön. Másokkal ellentétben tetszik, hogy a piros és a zöld nem olyan harsány, hanem pasztell árnyalatú. Szerencsére ettől az egész kicsit visszafogottabb lesz, én pedig amúgy is kedvelem a minimalista dolgokat.

Tavaly decemberben vetted át vegyészdiplomádat a Debreceni Egyetemen. Miért pont ezt a szakot választottad?
– Mindig is a reáltárgyak érdekeltek, egyszerűen ilyen beállítottságú vagyok. Középiskolában a matek mellett a kémia is nagyon jól ment, ráadásul remek kémiatanárom volt. Ezzel a matek-kémia kombóval nem is nagyon volt más választásom, minthogy vegyésznek tanuljak.

Ezer szállal kötődsz a városhoz, gondolom más egyetem szóba sem jöhetett, csak a debreceni.
– Igen. Amikor leérettségiztem, nem akartam elmenni innen. Már a gimnáziumban eldőlt, hogy valami mást is szeretnék csinálni az élsport mellett. Örülök, hogy a Debreceni Egyetemet választottam, mert sportolóként nagyon sok segítséget kaptam az intézménytől. Az első évfolyamtól részese voltam a mentorprogramnak, amelynek lényege, hogy a hallgatók egyéni tanrendet követnek, illetve kapnak egy tutort és egy mentortanárt is. Az én tanárom dr. Várnagy Katalin volt, aki sokat segített abban, hogy az összes gyakorlati órán, a laborokon részt vehessek. Nem volt könnyű megoldanom, főleg akkor, amikor több hétre edzőtáborba kellett vonulnom. Persze nekem is hozzá kellett tennem a magamét, anélkül nem sikerült volna elvégeznem az egyetemet.

Volt lehetőséged belekóstolni a hétköznapi egyetemi életbe?
– Nyilván jóval kevesebb, mint egy átlagos egyetemistának, ezt azonban nem bánom, mert élsportolóként nekem másra kellett összpontosítanom, és őszintén szólva nem is nagyon vágytam bulizásra. Ráadásul pont akkor kezdett komolyabbra fordulni a sportpályafutásom, amikor bekerültem az egyetemre. Természetesen így is sikerült szoros barátságot kötnöm egy-két egyetemista társammal.

Korábban több ösztöndíjajánlatod is volt az Egyesült Államokból, te mégsem éltél a lehetőséggel.
– Sohasem foglalkoztam komolyabban a kérdéssel, még a tárgyalásokig sem jutottunk el. Egyszerűen nem vágytam arra, hogy elhagyjam az országot, akár csak rövid időre is. Akik kijutottak, elmesélték, hogy kint teljesen máshogy működnek a dolgok: mindenkire ugyanazt az edzésmódszert akarják ráhúzni, ami nekem tipikusan a megszoksz vagy megszöksz kategóriába tartozik. Lehet, hogy felejthetetlen élmény lett volna kint töltenem egy kis időt, mégsem bántam meg, hogy itthon maradtam. Egyszerűen feleslegesnek éreztem a váltást.

Mikor került először célkeresztbe az olimpia?
– A kétezertizenhatos játékokra még nem álltam készen, bár, ha kicsivel nagyobbat mertem volna álmodni, talán sikerülhetett volna, mert könnyebbek voltak a kvalifikációs feltételek. Rió után azonban fejembe vettem, hogy megcélzom a tokiói olimpiát, és erre – érettebb versenyzőként – már reális esélyem volt.

Eddig nyolc magyar atléta kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra, öt nő és három férfi. Nőuralom van a honi atlétikában?
– Ez csupán a véletlen műve, hiszen állandóan változik, éppen ki vagy melyik versenyszám erősebb. Ahogy te is utaltál rá, most valóban nőuralom van nálunk, ám egyszerűen arról van szó, hogy ez az év jobban kezdődött nekünk, nőknek. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez hamarosan kiegyenlítődik, és Tokióban egyenlő arányban képviseljük az országot.

Érzed már az olimpia szelét?
– Egyre inkább, bár előtte még drogtesztet kell csináltatnom, és el kell küldenem az erkölcsi bizonyítványomat is. Furcsállottam, hogy az olimpiai részvételhez ilyenekre is szükség van, de ezekkel a lépésekkel is azt érzem, közeledik Tokió. Izgatott vagyok, és nagyon várom a fellépést az ötkariás játékokon. Teljesen más kávéház, mint a világ- vagy az Európa-bajnokság.

Mire szereplésre számítasz Tokióban?
– Az a tervem, hogy akkorra kerüljek csúcsformába, ezért most az edzéseket helyezem előtérbe. Ha az országos csúcsom, vagyis 12.71 körül tudok futni, elégedett leszek, azt viszont nem tudom, hogy ez mire lesz elég. A gátfutásban nincs papírforma, az aznapi állapot fog dönteni. Mindenesetre megvan rá az esélyem, hogy a döntőbe jutásért harcoljak.

Lehet, hogy túl korai a kérdés, de mi leszel, ha nagy leszel?
– Kérlek, kérdezz kettőt és könnyebbet. Fogalmam sincs… Egyszer azt gondolom, hogy mindenféleképpen a sport világában szeretnék elhelyezkedni, de nem edzőként, mert az nem vonz, máskor pedig úgy ébredek, hogy a futókarrierem után lezárom ezt az egészet. Vannak terveim, de az idő dönti el, melyik valósul meg. Az biztos, lesz jó pár évem átgondolni az egészet.

A tokiói olimpiára eddig kvalifikált magyar atléták névsora:

  • Halász Bence (kalapácsvetés)
  • Márton Anita (súlylökés)
  • Gyurátz Réka (kalapácsvetés)
  • Krizsán Xénia (hétpróba)
  • Kácser Zita (3000 m akadályfutás)
  • Kozák Luca (100 m gátfutás)
  • Venyercsán Bence (50 km gyaloglás)
  • Helebrandt Máté (50 km gyaloglás)

Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: nso.hu

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn