2021. január 11-én tartották a Nemzeti Színházban az Év sportolója gálát, amelyen a legjobb női sportolónak Karakas Hedvig dzsúdóst, a Testnevelési Egyetem sportszervező, sportmenedzser szakos hallgatóját választották. A Budapesti Honvéd 30 éves kiválósága tavaly novemberben aranyérmet nyert a prágai dzsúdó Európa-bajnokságon (Eb), ezt megelőzően legutóbb a 2009-es junior Eb-n állhatott a dobogó legfelső fokára. Sportpályafutása során több világversenyről, így kontinensbajnokságokról, világbajnokságokról és Európai Játékokról is érmesként térhetett haza. A hétszeres magyar bajnok sportoló az UniSport szerkesztőségének adott exkluzív interjút.
Olvasási idő: 4,5 perc
M.F.: Amikor megtudtad, hogy téged is jelöltek az Év sportolónője díjra, megfordult a fejedben, hogy akár te lehetsz a befutó?
K.H.: Először a tíz legjobb női sportoló közé választottak be, majd pár héttel később háromfősre szűkítették a mezőnyt. Már annak is örültem, hogy egyáltalán ott lehetek a top 10-ben, nemhogy a legjobb három között. Valahol nagyon mélyen mégis bíztam benne, hogy végül enyém lesz a fődíj. A magyar élsport rendkívül erős és eredményes, így kisebb csoda, hogy „csupán” egy Európa-bajnoki aranyéremmel lettem az év női sportolója. Nagyon boldog vagyok!
M.F.: Mit gondolsz, miért éppen rád esett a sportújságírók választása?
K.H.: Egyrészt azért, mert értékelték a küzdelemmel teli életutamat, másrészt pedig azért, mert a tavalyi dzsúdó Európa-bajnokság teljes értékű volt a tekintetben, hogy – ellentétben a torna Európa-bajnoksággal – ténylegesen a világ elitje vett részt rajta, így igencsak erős mezőnyben kellett helytállnom. Attól még, hogy a járvány miatt számos bajnokesélyes tornász nem utazott el a kontinensbajnokságra, Kovács Zsófi két aranyérme megsüvegelendő.
M.F.: A gála 63 éves történetében először nyerte az Év sportolónője díjat dzsúdós. Jó reklám ez a sportágnak?
K.H.: Mindenféleképpen. A magyar dzsúdósók közül eddig csak férfiak, név szerint Kovács Antal és Braun Ákos lettek az Év sportolói, én vagyok az első női dzsúdós, aki elnyerte a díjat. Megítélésem szerint mindez jó hatással lehet a fiatalokra, még akkor is, ha sokan nincsenek tisztában a sportággal. Remélem, a jövőben többen is kipróbálják a dzsúdót, akár az idősebbek is!
M.F.: Hogy állsz egyetemi tanulmányaiddal?
K.H.: Terveim szerint februárban nekilátok a szakdolgozatnak, és májusban kézhez veszem a diplomám.
M.F.: Akkor már nincs sok hátra. Az élsport mellett mennyi időd maradt arra, hogy elmerülj az egyetemi életben?
K.H.: Szinte semennyi, ami nagy szívfájdalmam, de egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Az ember életében az egyetem módfelett fontos állomás, amely meghatározza élete hátralévő részét. Persze sok barátot szereztem tanulmányaim során, de nem volt elég időm arra, hogy jobban elmerüljek az egyetemi életben. A levelező tagozaton, amire járok, nincs rá lehetőség.
M.F.: Hogyan lehet két fronton is – versenyek, vizsgák – felvenni a küzdelmet a stresszel?
K.H.: Nem is annyira a stresszel, hanem az időmmel és a maximalizmusommal kell állandóan megbirkóznom. Nem a véletlen műve, hogy a sorozatos halasztások miatt még nem sikerült befejeznem az egyetemet, de emiatt nem estem kétségbe. Legfőbb célom, hogy mire véget ér a sportpályafutásom, legyen diplomám. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy mindig is a sport volt az elsődleges az életemben. Bizonyos értelemben saját dolgomat nehezítettem meg, hiszen a sportban és a tanulásban is a maximumra törekszem, márpedig meglehetősen nehéz mindkettőt tökéletesen csinálni. Már régen diploma lenne a kezemben, ha csak a kettesre hajtottam volna, de én nem ez a típus vagyok. Nem tudok felkészületlenül vizsgázni.
M.F.: Megfordult már a fejedben, mit fogsz kezdeni ezzel a végzettséggel, ha befejezed sportpályafutásodat?
K.H.: Több tervem is van. Az egyik, hogy a sporton belül helyezkedek el. Szeretnék a Nemzetközi Dzsúdószövetségben tevékenykedni, bár konkrét terveim még nincsenek. Jó lenne elvégeznem egy sportdiplomáciai képzést is, amivel már jobb esélyeim lennének arra, hogy elérjem a célkitűzéseimet. A sportban nőttem fel, erről tudok a legtöbbet, itt érzem magam a legotthonosabban.
M.F.: Arra nem gondoltál, hogy edző legyél?
K.H.: Bár van középfokú edzői végzettségem, nem vonz annyira a pálya. Leginkább azért nem, mert sportolóként rengeteget utaztam, és edzőként ugyanez várna rám, márpedig így nem jutna elég időm a családi életre és a családtervezésre. Azt viszont nem tartom elképzelhetetlennek, hogy hobbi szinten edzősködjek, vagy tanfolyam keretében adjam át tudásomat másoknak. Egyesületemben, a Budapesti Honvédban több gyerek is felnéz rám, biztos, hogy egyszer segíteni fogok nekik.
M.F.: Kevesen tudják, de te egyetemi bajnokságot (MEFOB) is nyertél. Milyen volt verseny hangulata és színvonala?
K.H.: A hangulatra soha nem lehetett panasz, a színvonal pedig vegyes volt, hiszen élportolók és amatőrök egyaránt részt vettek rajta. A MEFOB-on sokkal jobb volt a hangulat, mint a nemzetközi Grand Slam-versenyeken, ahol mindig fojtogató a légkör. A jövőben ezt a lazaságot kellene erősíteni az egyetemi dzsúdóbajnokságokon.
M.F.: Megítélésed szerint milyen szerepet kaphat a dzsúdó az egyetemi sportban?
K.H.: Lehetne szerepe, hiszen nagyon összetett sportág, amelyben jól ki tudjuk fejezni magunkat, ráadásul élvezet művelni. Egyetemi szinten látok benne fantáziát, ám ahhoz, hogy sokan megkedveljék, meg kell teremtenünk a feltételeket, hogy az érdeklődők megismerkedhessenek vele. Sarkalatos pont a dzsúdóruha, amely nem olcsó mulatság. Ha az egyetem adná a dzsudokit a hallgatóknak, talán több fiatalt érdekelne. Az is fontos persze, hogy megfelelő módon népszerűsítsék a sportágat a diákok körében.
M.F.: Hogyan győznél meg egy lányt vagy egy nőt arról, hogy a dzsúdó jó sportág, és hogy egy hölgy is bátran művelheti?
K.H.: Leginkább úgy, hogy megmutatnám neki néhány női elitdzsúdós testét, hogy lássa, milyen lesz a testfelépítése annak, aki ezt a sportágat választja. A dzsúdó egyformán fejleszti az összes izmot, és nagyszerűen javítja a mozgáskoordinációt is. Kell ennél több?
Karakas Hedvig főbb sikerei:
Felnőtt Európa-bajnok: 2020
Junior Európa-bajnok: 2009
Ifjúsági Európa-bajnok: 2005, 2006
Junior világbajnok: 2009
Magyar bajnok: 2005, 2006, 2008, 2013, 2014, 2018, 2019
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: MSÚSZ/Zsigmond László (sportujsagirok.hu), Nemzetközi Dzsúdószövetség, Európai Dzsúdószövetség, Cser Dániel
