„Nagyon büszkék vagyunk, hogy meg tudtuk rendezni a négyes döntőt” – interjú Béki Gábor szervezővel

Nagyon büszkék vagyunk, hogy meg tudtuk rendezni a négyes döntőt

A pandémia miatt tavaly ugyan elmaradt a kosárlabda MEFOB négyes döntője, idén már szurkolók előtt mérkőzhettek meg egymással a csapatok, nem is akármilyen szinten és környezetben. A kosárlabda MEFOB színvonalához méltó helyen, a női első osztályú kosárlabda-bajnokságban szereplő Uni Győr Mély-Út csarnokában rendezték a Final Four találkozóit, és a járványhelyzet okozta nehézségek ellenére Béki Gábor szervező úgy véli, egyáltalán nem vallottak szégyent.

Olvasási idő: 3,5 perc

– A koronavírus-járvány harmadik hullámának csúcsán hittél abban, hogy nyár elején megrendezhetitek az egyetemi kosárlabda-bajnokság négyes döntőjét, ráadásul nézők előtt?
– Mindig is bíztam abban, hogy házigazdái lehetünk a Final Four küzdelmeinek, már csak azért is, mert az elmúlt tíz évben ez volt az első alkalom a Széchenyi István Egyetem életében, hogy férfi és női csapata is bejutott a négyes döntőbe – mondja Béki Gábor szervező, aki egyben az Uni Győr Mély-Út kommunikációs és marketingvezetője. – Rendkívül örülünk ennek, arról nem is beszélve, hogy a fiúcsapat, a Mosonmagyaróvár Széchenyi Egyetem MOGAAC megnyerte a bajokságot.

Nagyon büszkék vagyunk, hogy meg tudtuk rendezni a négyes döntőt, méghozzá eredményesen.

Hab a tortán, hogy mindezt nézők előtt.

– Boldogok vagytok?
– Igen. Leginkább a résztvevő csapatoktól kaptunk dicsérő szavakat a rendezéssel kapcsolatban. Ez azért is értékes számunkra, mert már több Final Fourt is rendeztek a kosárlabda MEFOB történetében, így sokaknak volt összehasonlítási alapjuk.

– Egyre erősebb a vélekedés, hogy jó döntés volt megengedni az igazolt játékosoknak, hogy részt vegyenek az egyetemi bajnokság küzdelmeiben is.
– Teljes mértékben egyetértek, ugyanis ezzel nagyon sokat emelkedett a bajnokság színvonala. Régóta beszélgetünk a szakmabeliekkel arról, mi az egyetemi kosárlabda hosszú távú perspektívája, és úgy vélem, megtaláltuk a helyes irányt. Az tesz jót egy pontvadászat színvonalának, ha a legjobbak játszanak benne, és ez most is beigazolódott. A TFSE-ben és más döntőbe jutott csapatokban is számos igazolt játékos szerepelt a parketten, aminek köszönhetően remek mérkőzéseket láthattunk. Ki kell emelnem a Miskolc–MOGAAC férfi elődöntő mérkőzést, amely elképesztő izgalmakat hozott.

Összefoglalva a tapasztalatokat, a két nap alatt számos összecsapást láthattunk, amelyen felismerhetőek voltak a modern kosárlabda játékelemei.

– Talán azért, mert sok egyetemi csapat látogatja az első osztályban szereplő együttes mérkőzéseit, amelyekből sokat tanulnak.
– Egyetértek. Elképesztő, hogy a négyes döntőben számos csapat valósággal profi szinten hajtotta végre az előre eltervezett taktikát, ami azért dicséretes, mert az egyetemista játékosok nagy része legfeljebb heti két-három alkalommal edz.

– Beszéljünk kicsit a nézőkről is! Annak ellenére, hogy hétköznap rendezték a négyes döntőt, viszonylag sokan tekintették meg a meccseket a helyszínen. Lesz több néző a jövőben a kosárlabda MEFOB mérkőzésein?
– Igen. Tudni kell, hogy amikor beadtuk a pályázatot a négyes döntő rendezésére, fogalmunk sem volt arról, vajon lehetnek-e nézők a meccseken, így már annak is örülünk, hogy ennyien kilátogattak a helyszínre. Szerencse, hogy itt az egyetemi kampuszon nagyon közel esik egymáshoz a sportcsarnok, a kollégium és az étterem, így a csapatok kényelmesen átsétálhattak az egyik helyszínről a másikra. Bár nem így terveztük, rajtunk kívül álló okok miatt hétfőre és keddre kellett tennünk a mérkőzéseket.

Kétségtelen, hogy hétvégén több szurkoló látogatott volna ki a csarnokba,

és az is sokat dobott volna a nézőszámon, ha lettek volna diákok az egyetem kampuszán.

– Mi a kosárlabda MEFOB jövője?
– Mindenféleképp reménykeltő, legalábbis erre következtetek abból, amit a kosárlabda-szövetség és a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség gondol erről a kérdésről. Lehet, hogy kicsit erős a párhuzam, de az egyetemi kosárlabda is ugyanolyan fejlődésnek indulhat, mint amilyennek néhány évvel ezelőtt a B33.

Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Márványkövi Ferenc

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn