A Testnevelési Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnökhelyettese, a TFSE korábbi cheerleadere két digitális versenyen is helytállt szeptemberben. Szekeres Lilla pomponlányként már bizonyított, most a sportönkéntesség terén szeretné felhívni magára a figyelmet.
Olvasási idő: 4 perc
M.F.: A koronavírus-járvány miatt idén két online kiterjesztésű nemzetközi eseményen is részt vettél. A Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség: a FISU szervezte Volunteer Leaders Academyn (VLA) – amelyet szeptember elején tartottak digitális formában – egyedül képviselted Magyarországot. Hogyan esett rád a választás?
Sz.L.: A Testnevelési Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke nem tudott részt venni rajta, ezért én kaptam felkérést, hogy helyettesítsem. Örömmel tettem eleget neki, mert kedvelem a nemzetközi vonatkozású eseményeket. Szeretek angolul beszélni, jártam külföldön az ERASMUS-program keretében, itthon pedig különböző eseményeket szervezek külföldi hallgatóknak. Nekem való feladat volt.
M.F.: Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél a képzésen?
Sz.L.: Nagyon kellemeseket. A FISU történetében idén tartották először az eseményt a kibertérben, s bár emiatt kissé csalódásként éltem meg, hogy nem lehettem ott személyesen, a szervezők így is profi körülményeket teremtettek. Elképesztően sokat tanultam. Részt vettünk kommunikációs felkészítésen és vezetőképzésen, sőt azt is megtanították, hogyan motiváljuk az önkénteseket. Volt még csapatépítő-tréning is, és még az Egyetemi Sport Nemzetközi Napjával (IDUS) kapcsolatban is ötleteltünk. Meg kell említenem az előadókat is, akik rendkívül felkészültek és segítőkészek voltak. Úgy éreztük, mintha a helyszínen vettünk volna részt az eseményen. Egy szó, mit száz: rengeteg mindent csináltunk a pár nap alatt.
M.F.: Mivel lettél gazdagabb az esemény által?
Sz.L.: Hangsúlyozták, hogy először kicsiben gondolkodjunk, mert nem kell már elsőre „nagyot dobnunk”. Ez lefordítva annyit jelent, hogy nem kell mindjárt induláskor országos méretű eseményeket szerveznünk, sokkal jobb, ha lépésről lépésre építjük fel a projektünket. Azt is megtanultam, hogy egy esemény kapcsán hogyan kezdjünk el kommunikálni a hallgatókkal, és miképpen támogassuk őket. Sokkal magabiztosabb lettem, letisztultak bennem, mik a tennivalóim.
M.F.: Van már esetleg olyan konkrét feladat, amelyben a FISU a jövőben számít az aktív részvételedre?
Sz.L.: Már volt is ilyen, hiszen az első feladatunk az volt az önkéntesképzésen, hogy valahogy ünnepeljük meg a nemzetközi egyetemi sportnapot. Ennek kapcsán a hallgatói önkormányzattal közösen készítettünk egy promó videót, amellyel az eseményre szerettük volna felhívni a hallgatók figyelmét. Októberben le kell adnunk egy akciótervet, amely évre lebontva tartalmazza, hogyan kell népszerűsítenünk az egyetemi sportot országos és egyetemi szinten. Célunk, hogy az év végére a hallgatók tisztába legyenek azzal, miről szól a FISU és a Volunteer Leaders Academy.
M.F.: Az Egyetemi Sport Nemzetközi Napjához kapcsolódóan indultál a FISU táncos versenyén, a DanceChallenge-en is, amelyben a negyeddöntőig jutottál. Hogyan kerültél a mezőnybe, és milyen volt a kihívás?
Sz.L.: Amikor a VLA-képzés során arról beszéltünk, hogyan készüljünk a nemzetközi sportnapra, szóba került a DanceChallenge is. Lejátszottak két videót, amelyben megmutatták, mit kellene csinálnunk. Mivel táncos vagyok, és nemrég még a TFSE cheerleader csapatát is erősítettem, úgy döntöttem, részt veszek benne. Hamarosan el is készült a húsz másodperces videó, amelyet a Testnevelési Egyetem udvarán vettünk fel a HÖK elnökével.
M.F.: Mennyire volt kötött a koreográfia?
Sz.L.: Kaptunk egy mintavideót, amely egyszerűbb mozdulatsorokat és akrobatikus elemeket is tartalmazott. Hip-hop táncosként nekem az előbbiek jöttek be inkább. Egyébként teljes mértékben szabad kezet kaptunk a koregográfia kitalálásában, ami mindenkit kreatív munkára sarkallt.
M.F.: Mint említetted, korábban tagja voltál a TFSE cheerleading csapatának. Az ott szerzett tapasztalataid alapján készült a koreográfia, vagy mások is segítettek a gyakorlatsorban?
Sz.L.: Természetesen sokat merítettem a TFSE-s tapasztalataimból. Be kell valljam azonban, bármennyire is rövid volt a videó, többször is nekifutottunk, mire elkészült a végleges változat. Nagy szerencsém, hogy pomponlányként ismerem a műfajt, ami mindenféleképpen előnyt jelentett számomra a többiekkel szemben.
M.F.: Tapasztaltuk idén, hogy a koronavírus-járvány életre hívta az online sportéletet. Mennyiben más egy digitális verseny?
Sz.L.: A versenyfilmemből kiindulva: bár a mozdulatok könnyűek voltak, kicsit furcsa volt zenére végezni őket úgy, hogy mobiltelefonnal vettük fel. Meg kellett küzdenünk a háttérzajokkal és a fényekkel is, de ami a legfontosabb: sokkal nehezebb a kamerába mosolyogni, mint hús-vér emberekre.
M.F.: Lehet, hogy a jövőben egy ideig nem léphettek fel a cheerleading csapattal sportrendezvényeken és versenyeken. Hogyan élitek meg a helyzetet?
Sz.L.: Nehezen, de nem vészes a helyzet. Szerencsére van hol edzenünk, és úgy fogjuk fel, hogy marad elég időnk felkészülni a következő fellépésre. Nehezebb ugyanakkor ösztönözni magunkat, mert nem tudjuk, mikor léphetünk fel újra közönség előtt. Az edzők sokat biztatják a lányokat, igyekeznek tartani bennük a lelket. Reméljük, tavaszra megváltozik a helyzet, és a második félévben már élesben tesztelhetjük a tudásunkat!
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Szekeres Lilla, FISU, Szekeres Lilla Facebook-oldala
