A magyar olimpiai bajnokok közül elsőként szerzett doktori címet Kovács Ágnes olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó, aki hosszú évek óta a Testnevelési Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatóságán a nagykövet szerepét tölti be. “Élsportolók és a média munkatársainak kapcsolata a XXI. század elején Magyarországon” című tézise meglehetősen érdekes témát feszeget, és a disszertáció készítése során szerzett elméleti tudását a gyakorlatban szeretné hasznosítani a manapság career coachként (karriertanácsadó) is dolgozó szakember.
Olvasási idő: 4 perc
Szólíthatunk dr. Kovács Ágnesnek?
Néhány nap múlva ül össze a Doktori Tanács, amely hivatalosan is elfogadja a doktori címemet. A bizottság mindenesetre megszavazta nekem a bizalmat, és mivel sikeres védésen vagyok túl, várhatóan hamarosan odakerül a nevem elé a doktori fokozatot jelölő rövidítés.
Nyolc éve kezdted a doktori képzést, amely hosszúra nyúlt.
Valóban, de most végre elérkeztem ennek a hosszú útnak a végére. Kétezertizenháromban lettem a Doktori Iskola tagja, és a tanulmányaim kicsit jobban elnyúltak, mint reméltem. Elsősorban azért, mert sok minden – például a pandémia – közbejött. Ennek ellenére úgy vélem, még most is időszerű a téma, amelyet körbejártam dolgozatomban, és akik jelen voltak a védésemen, mind-mind jártas szakemberek ezen a területen. Elég, ha csak opponenseim, dr. Urbán Ágnes médiakutató vagy a Testnevelési Egyetem rektora, dr. Sterbenz Tamás nevét említem, de dr. Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke vagy éppen a Testnevelési Egyetem Társadalomtudományi és az Úszás és Vízi Sportok Tanszék munkatársai is kiváló szakemberek. Különösen sokat köszönhetek témavezetőmnek, dr. Dóczi Tamásnak. Annak is örülök, hogy később még továbbgondolhatom a kutatásomat. A disszertáció elérte egyik fő célját, azaz felkeltette a figyelmet az élsportolók és a média közti kényes viszonyra. Őszintén remélem, hogy a döntéshozók is fel tudják használni a kutatás adatait, így más szemszögből tekintenek az élsportolók és a média kapcsolatára. A doktori dolgozat főbb eredményei hosszú távon segíthetik a magyar sportot és sportolókat.
Mi a dolgozat fő témája és mondanivalója?
A média óriási változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A médiamunkások, illetve a sportújságírók feladata, hogy cikkeket írjanak, a sportolóké pedig az, hogy jó eredményeket érjenek el. Ha sikereket érnek el, a média is felfigyel rájuk, ám ilyenkor a sportolók sokszor nehézségekbe ütköznek, mert nekik nem a médiaszereplés az elsődleges feladatuk. Kutatásom során kiderült, hogy a sportolók szeretnék ugyan közvetíteni értékrendjüket a társadalomnak a médián keresztül, sokszor nem tudják hatékonyan megtenni. Dolgozatommal egyrészt ezt a problémát igyekeztem kontextusba helyezni, másrészt megpróbáltam javaslatokat tenni arra, hogyan tudom előremozdítani ezt a párbeszédet a sportolók és a média képviselői között a nyilvános kommunikációban.
A pályán vagy éppen a medencében eltérően teljesítenek a sportolók. Így van ez akkor is, amikor a médiában kell szerepelniük?
Teljes mértékben. A kutatás során sikerült tipizálnom a sportolókat aszerint, ki és milyen sikerrel állja a sarat a kamerák kereszttüzében. Nem vitás, hogy mindannyiuknak szerepelniük kell a médiában, más kérdés ugyanakkor, hogyan birkóznak meg ezzel a feladattal. Van, aki jól, van, aki kevésbé. Aki nyitottabb, azzal több mindent meg lehet beszélni, de aki nem, annak is meg lehet tanítani, hogyan tudja megmutatni magából azt, amire a nagyközönség kíváncsi. Ha megtanulnak okosan bánni a médiamegjelenéssel, az emberek közelebbről is megismerhetik őket és az általuk képviselt értékeket. Hiszek abban, hogy ha kicsit láthatóbbá tesszük sportolóinkat a médiában, jobbá tudjuk tenni a világot mindenki számára.
Egy alap- és egy mesterfokú diplomával a zsebedben miért vágtál bele a doktori képzésbe?
Azért, mert találtam egy témát, amely igazán érdekel, és amely állandó munkára sarkallt. Vonzó volt az ötlet, hogy beiratkozzak a PhD-képzésre, de csak akkor, ha találok olyan témát, amelyet hosszú távon is kutathatok. A képzés során megláttam a hasonlóságot az élsport és a tudomány között: mindkettőben sokat kell dolgozni és teljesíteni, majd be kell mutatni az eredményeket a hazai és a nemzetközi porondon. Nekem a konferenciák jelentették a versenyeket, a dolgozatírás a kemény edzést, a PhD-védés pedig az olimpiát.
Ha már sportnyelven fogalmaztál, hadd tegyek én is így: abból, amit mondtál, azt sejtem, hogy a doktori dolgozat elkészítése legalább olyan kemény munka volt, mint amilyet élsportolóként a medencében végeztél. Helytálló ez a párhuzam?
Igen. Rendkívül időigényes volt a tézis megírása: le kellett futtatnom az adatokat, magyar és nemzetközi szaklapokban kellett publikálnom, hogy csak kettőt említsek a számos feladat közül. Volt olyan nap, amikor tizenkét órát írtam a dolgozatomat, miközben sportolóként soha nem edzettem ennyit egy nap. Az úszáshoz és a tézisíráshoz is nagy monotonitástűrés kell, és bizony voltak nehéz pillanataim írás közben. Egy konferencia vagy egy cikkmegjelenés azonban mindenért kárpótolja és tovább motiválja az embert.
Korábbi sikeres élsportolóként ezzel a PhD-értekezéssel te lettél az egyik leghitelesebb szakember, aki kommunikációs tanácsadóként dolgozhat sportolók mellett. Ez alakítja majd a jövődet?
Ez a lehetőség is megfordult már a fejemben. Jelenleg utánpótláskorú úszóknál végzek career coach munkát, de a két terület – tudomány és tanácsadás – nem esik messze egymástól. Ha valaki azzal áll elém, hogy szeretne kidolgozni komplex stratégiát sportolóknak, szívesen tartok vele, hiszen a sportolói múltamból merítettem erőt a doktori értekezés megírásához.
A jövőben hogyan tudod hasznosítani a disszertáció készítése közben szerzett tudást?
Rengeteget tanultam a tézis írása során, például azt, hogyan kell kutatóként viselkednem. Korábban marketingkommunikációt tanultam az Egyesült Államokban, most pedig sportkommunikáció témában tartok vendégelőadásokat a Testnevelési Egyetemen, így van elegendő ambícióm, hogy átadjam ezt a tudást a fiataloknak. Karriertanácsadó munkámban állandóan emberek között mozgok, a tanítás, mint lehetséges cél pedig mindig ott lebeg a szemem előtt. Terveim között szerepel az is, hogy megismétlem a kutatást a 2024-es olimpia előtt, hogy lássam, 2016 óta hogyan változtak az attitűdök és motivációk a médiamunkások, illetve a sportolók körében.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Kovács Ágnes
