A Győrben rendezett női és férfi Nemzeti Egyetemi Kosárlabda-bajnokság négyes döntőjének küzdelmei végre nézők előtt zajlottak. Ismét bebizonyosodott, hogy szurkolók nélkül semmilyen sportrendezvény sem az igazi, legyen az hivatásos, amatőr vagy éppen egyetemi mérkőzés. A Final Four második játéknapján, a helyosztó mérkőzések közben a lelátón helyet foglaló szurkolók mondták el nekünk, milyen érzés újra kosárlabdameccsen szorítaniuk kedvenceikért.
Olvasási idő: 4 perc
Legtöbben azt gondolnánk, hogy hétköznap délelőtt csak kevesen járnak egyetemi kosárlabda-mérkőzésre. Ez még akkor is így van, ha éppen a Nemzeti Egyetemi Kosárlabda-bajnokság négyes döntőjének helyosztó mérkőzései zajlanak. Csakhogy a sportág iránti rajongás, és persze az, hogy a járványhelyzet enyhülésének köszönhetően idén megrendezhették – ráadásul nézők előtt – a kosárlabda MEFOB fináléját számos, meccsre éhes szurkolót csábított ki a győri egyetemi sportcsarnok lelátójára.
„Korábban én is itt játszottam az egyetemi együttes csapatkapitányaként, ezért visszahúzott a szívem – mondja lelkesen Erős Csilla, miközben együtt nézzük az UNI Győr SzESE–DEAC női bronzmérkőzést.
Bár Szombathelyen élek, és ott is dolgozom, szabadnapot vettem ki, hogy a helyszínen szurkolhassak a győri lányoknak.
Nagyon összetartóak, megérdemlik, hogy sokan járjanak a meccseikre. Amikor itt játszottam, rengetegen jöttek ki a Kiscsarnokba szurkolni nekünk, főleg családtagjaink és szaktársaink. Mi akkor csak a rájátszásig jutottunk el, a mostaniak viszont bejutottak a négyes döntőbe. Egyetemistaként sokat jártunk az NB I-es felnőtt női csapat meccseire, hogy ellessünk egy-két trükköt. Kiskoromban Körmenden szerettem bele a kosárlabdába, s azóta tart a szerelem. Itt Győrben elsősorban a női kézisekért rajong mindenki, pedig az utóbbi években a felnőtt női kosárlabdacsapat is ért el sikereket. A koronavírus kissé rányomta a bélyegét az egyetemi bajnokságra, hiszen taps és biztatás nélkül nehéz játszani. Jó lenne, ha a győri csapat a jövőben minél több hallgatót tudna megszólítani, bár tudom, nem könnyű, mert ebben a városban a kézilabda mindennél előbbre való.”
Mivel a női és a férfi vonalon is képviseltette magát a győri Széchenyi István Egyetem, nem meglepő, hogy elsősorban győri kötődésű szurkolók ültek az első osztályú női kosárlabda-bajnokságban szereplő Uni Győr Mély-Út csarnok lelátóján.
„Ritkán járok egyetemi kosárlabdameccsre, de a nagyobb és izgalmasabb összecsapásokra mindig kimegyek – közli egy lelkes férfi szurkoló, aki a megyei első osztályban szereplő Abda SC labdarúgója. Gyorsan hozzáteszi, legszívesebben focimeccsre jár, és sajnálja, hogy a Győri ETO FC mostani labdarúgócsapata meg sem közelíti a Verebes József, illetve a Pintér Attila edzette Győrt, amely a nyolcvanas évek elején és kétezer-tizenháromban bajnokságot nyert. – Itt a városban nagyon jó szurkolónak lenni, hiszen a felnőtt női kézilabdacsapat és a kosárlabdacsapat mellett az egyetemi gárdákért is drukkolhatunk. Minden olyan sporteseményen kint vagyok, amely Győrhöz köthető, függetlenül attól, hogy az adott csapat éppen hogyan szerepel a bajnokságban.
Az épp most pályán lévő győri lányok nagyon szervezettek és összeszokottak, látszik, hogy sokat készülnek, nem hiszem, hogy kiengednék a kezükből a mérkőzést.
Kár, hogy nem jött össze nekik a döntő, az elődöntőben nagyon szoros meccsen maradtak alul a TFSE-vel szemben. Ha hétvégén lenne a Final Four, biztos vagyok benne, hogy még többen látogatnának ki a mérkőzésekre.”
Már javában zajlik a férfi csapatok bronzmeccse, amelyet a Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület és a Miskolci Egyetem vív egymással, amikor egy maréknyi szurkoló torkából felhangzik a „Hajrá, Szoese!” biztatás.
„Ha esik, ha fúj, mi itt vagyunk – mondja mosolyogva Plózer Petra, aki többedmagával érkezett a fiúk meccsére, hogy a szombathelyieket biztassa.
Szurkolótársaimmal a Szombathelyi Egyetemen tanulunk, és az egyetemi csapatban kosarazunk, és mivel jóban vagyunk a fiúcsapat több tagjával is, nem volt kérdés, hogy itt a helyünk.
A fiúk is kijárnak a mi meccseinkre, így kölcsönösen biztatjuk egymást. Azt azért nem mondanám, hogy az ország másik szegletébe is elkísérjük egymást, de ha úgy adódott volna, hogy a négyes döntőt az ország egy távoli részében rendezik, oda is elmentünk volna. Ha hétköznap otthon játszanak a fiúk, mindig kimegyünk nekik szurkolni. Nálunk, Szombathelyen nagyon szeretik az emberek a kosárlabdát, még a férfi egyetemi csapat meccsein is megtelik a csarnok. A lányok mérkőzéseire ugyan kevesebben kíváncsiak, de a hangulat azokon is nagyon jó. Ha a Facebookon megfelelően meghirdetjük a meccseinket, kis szerencsével még többen jönnek el szurkolni nekünk. Tetszik a Final Four hangulata és a rendezés színvonala, ha hétvégén lenne, talán tele lenne a csarnok.”
A női Nemzeti Egyetemi Kosárlabda-bajnokság négyes döntőjének végeredménye:
- TFSE
- ELTE-BEAC
- UNI Győr SzESE
- DEAC
A férfi Nemzeti Egyetemi Kosárlabda-bajnokság négyes döntőjének végeredménye:
- Mosonmagyaróvár Széchenyi Egyetem MOGAAC
- Közgáz SC és DSK
- Miskolci Egyetem
- Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Márványkövi Ferenc
