Wéber Edina, – vagy ahogyan a táncos berkekben ismerik: Edi – az Eötvös Loránd Tudományegyetem óvodapedagógusi szakának hallgatója, az ELTE-BEAC Moderntánc alapítója, művészeti vezetője és oktatója volt, ezúttal azonban az UniSport szerkesztőségének virtuális vendége. A beszélgetésből kiderül, hogy Edi mindent a táncnak rendel alá, de sok másba is szívesen belevág, mert fűti a tudásvágy.
Olvasási idő: 4,5 perc
M.F.: Sokan úgy tartják, hogy a magyar igazi táncos nemzet.
W.E. – Edi: Attól függ, kihez képest. A néptáncot nagyon sokan kedvelik nálunk, többen úgy jönnek fel Pestre tanulni, hogy táncolási lehetőséget is keresnek maguknak. Úgy látom, vidéken még most is komolyan őrzik a hagyományokat, így nem csoda, hogy az onnan érkező hallgatók a fővárosban is szeretnének táncolni. De visszakanyarodva az eredeti témához, szerintem egyre inkább táncoslábúak vagyunk. Főként a latin irányzat hódít, kiváltképpen Budapesten.
M.F.: Ezek szerint nem kell lasszóval összefogdosni az embereket a kurzusaidra.
W.E. – Edi: Szerencsére nem. Rengeteg a vidéki hallgató az ELTE-n, akik táncolni járnak otthon, és Budapesten is szeretnék folytatni. Amikor beiratkoznak az egyetemre, szinte azonnal keresnek egy tanfolyamot, ahol kedvükre rophatják. Nagyon fontos, hogy az ELTE-BEAC ebben nagyon jó partner. Nálunk a szolgáltatások nagyon kedvező áron érhetőek el, és az egyetemi élet ritmusához – például a vizsgaidőszakokhoz és a zárt helyi dolgozatokhoz – igazítjuk az órákat. Hogy csak egy példát említsek: vizsgaidőszak alatt az argentin tangóval leállunk, de minden más “üzemel”. A modern táncot ugyanúgy visszük tovább, hiszen a nehezebb időszakokban is van rá igény. Persze nem vagyunk egyformák, vannak, akik a vizsgák és a zárthelyik idején teljesen bezárkóznak. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mi is igyekszünk rugalmasan kezelni a helyzetet. Az ELTE-n a táncokat oktató gárda amúgy is színvonalas és odaadó munkát végez. Az egyesületi háttér kifogástalan, a klubnál mindenben támogatnak bennünket.
M.F.: Milyen érzés egyetemistákat táncolni tanítani?
W.E. – Edi: Nagyon szeretek velük dogozni. Úgy is fogalmazhatnék, remek tanítványok. Mindig motiváltan érkeznek az óráimra, nagyon odafigyelnek arra, amit mondok, így könnyen el tudják sajátítani a mozgásanyagot. Ami külön jó, hogy ők is szeretnek órákra járni. Nem egyszer előfordult már, hogy egy-egy rosszul sikerült nap után alig várták, hogy órára jöhessenek hozzám.
M.F.: Melyek a legnépszerűbb irányzatok a hallgatók körében?
W.E. – Edi: Nehéz lenne megmondanom, hiszen újabb és újabb stílusok jelennek meg, amelyeknek időre – sokszor jó pár évre – van szükségük ahhoz, hogy kinőjék magukat. Annyit azért elmondhatok, hogy minden táncstílus népszerű a maga nemében. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy például hastáncra és tangóra általában húsz-harminc fő jelentkezik egy szezonban, a hip-hop és a latin táncokra körülbelül húsz – utóbbiak új műfajok –, modernre pedig nagyjából hatvan.
M.F.: Kérlek, mesélj kicsit a szereplési lehetőségekről is!
W.E. – Edi: Elsősorban belföldön lépünk fel, leginkább egyetemi szervezésű rendezvényeken, de akad időnként néhány külsős meghívás is. Az összes közül szeretném kiemelni az országos fesztiválokat és táncversenyeket, amelyekre a hastáncos és a modern táncos csoportjaink egyaránt járnak. Büszkén mondhatom, kiváló eredményeket érünk el. Ezen felül félévente rendezzük meg az ELTE Táncok gálát is. Most májusban lett volna a hatodik, amelyen minden stílus képviseltette volna magát, csak hát a járvány közbeszólt. Az eseményen a hallgatók – színháztermi körülmények között, meghívott vendégszereplőkkel – bemutatják a tanultakat az ismerőseiknek és barátaiknak. Továbbá az ELTE Néptáncegyüttessel is együttműködünk bizonyos projektekben. Tavaly például egy magyar néptánc–modern kortárs táncfúziót hoztunk létre Juhász Gáborral, amely nagyon népszerű volt nézőink körében.
M.F.: Kevés szó esett eddig rólad, érdemtelenül. Tulajdonképpen hogyan is keveredtél a tánc közelébe?
W.E. – Edi: A gyerekkoromig nyúlik vissza a tánc és az én történetem. Négyéves korom óta táncolok, és tizenegy éve űzöm a modern kortárs táncot. Czene-Bánhidi Petránál kezdtem a Passé Tánccsoport tagjaként. 2012-ben – már egyetemistaként – felkerestem a BEAC-ot, hogyan taníthatnék táncot diákként. Szerettem volna kipróbálni magam, és a sportösztöndíj elnyerését követően képesítés nélkül kezdtem el a modern tánc oktatását felnőttekkel. Azóta elvégeztem a másfél éves moderntánc-pedagógusi felnőttképzést, így már papírom is van róla. Engem mindig hajt a vágy, hogy új dolgokat tanuljak, és hogy továbbképezzem magam.
M.F.: Ez mind jól hangzik, de meg lehet élni a tánctanításból?
W.E. – Edi: Meg. Persze sok minden mást is csinálok mellette, illetve szeretek új dolgokat tanulni, de volt olyan időszak az életemben, amikor csak ebből éltem. Egy időben hatórás munka mellett oktattam, de olyan jól alakultak a dolgaim, hogy megengedhettem magamnak, hogy csak tánctanításból éljek. Ettől függetlenül – ahogyan mondtam is – nem elégszem meg ennyivel. Például most gyerekeknek tartok iskolaelőkészítő foglalkozásokat, mozgásterápiás fejlesztést, ami közel áll a mozgáshoz és a tánchoz, valamint újabb kihívást jelent.
M.F.: Nehéz időkön vagyunk túl. Karantén idején hogyan alkalmazkodtatok a megváltozott körülményekhez?
W.E. – Edi: Nálunk a járvány alatt sem állt meg az élet, ugyanis a legtöbb műfajban élő online edzéseket tartottunk a hallgatóknak úgy, hogy közben láttuk egymást. Ebben az volt a jó, hogy ha hibát fedeztem fel valaki mozgásában, azonnal kijavíthattam.
M.F.: Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, vajon sport-e a tánc vagy sem. Te mit gondolsz erről?
W.E. – Edi: Nagyon érdekes kérdés. Mindenféleképpen a sportok közé sorolnám, hiszen edzi a testünket, megmozgatja izmainkat, azaz sok benne a fizikai aktivitás, így szorosan kötődik az egészséges életmódhoz is. Ugyanakkor nemcsak a testet, hanem a lelket és a szellemet is frissíti, oldja a feszültséget és a szorongást. A tánc tehát rendkívül összetett mozgásforma. Természetesen a művészi jellege sem elhanyagolható, sőt! Zenére végezzük, és koreográfiát készítünk hozzá. Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha azt állítjuk, hogy a tánc több mint sport: a művészetbe hajlik át. Bárhol is rejtőzik az igazság, annyi biztos: az ember a tánctól csak boldogabb lesz.
Az ELTE Táncok Facebook-oldalon sok hasznos információt találsz a programokkal és a kurzusokkal kapcsolatban.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Edi Facebook-oldala, Kalamár Ákos Ferenc
