A Pénzügyőr SE tapasztalt, 69-szeres válogatott röplabdázója szeptemberben kezdi a tervezőgrafikus szakot a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Vele beszélgettünk a szakmaválasztásról és a terveiről.
Olvasási idő: 5 perc
Nemrég felvételt nyertél a MOME tervezőgrafikus szakára. A röplabdától látszólag távol esik ez a szakma, miért épp erre esett a választásod?
A kettő nem egy szakma az biztos, viszont hozzám a tervezés, az alkotás, az illusztrálás vagy éppen a művészetek nagyon közel állnak. A gondos aprólékossággal, művészien megtervezett betűk, a formák elrendezése, a gondolatok, érzések közvetítése vizuális elemekkel, mind nagyon érdekesek számomra, és szeretném a tudásomat magasabb szintre emelni ezen a területen. Egyébként sok jó szak van a MOME-n, a legtöbb érdekel is, úgymint az animáció, a formatervezés vagy akár az építőművészet, ám a tervezőgrafikához volt meg a legtöbb elméleti és gyakorlati tapasztalatom, és úgy érzem ebben ki tudnék teljesedni a későbbiekben. Időközben lehet majd szakosodni illusztrátornak, ami nagyon tetszik, és szerintem biztos fejtörést fog okozni, hogy azt válasszam-e.
Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy ez sok munkát és odafigyelést igénylő szakma, így adódik a kérdés: hogy tudod a tanulmányaidat összeegyeztetni a röplabdázással?
Nem lesz egyszerű az biztos. Legfontosabb dolog a helyzetemben, hogy a klubom maximálisan támogat, hagyhatok ki edzéseket, de ezt már a jelentkezés előtti és utáni napokban letisztáztuk. Emelett kiemelném a talán legfontosabbat: a családom is támogat. A feleségemre is extra teher nehezedik, amit igyekszem majd minimalizálni. Próbálom majd úgy alakítani a dolgokat, hogy mindenre legyen időm, ezalatt gondolok a családomra, a mentális és fizikai pihenésre is.
Jól gondolom, hogy később, röplabda-pályafutásod befejezése után a grafikusi szakmában szeretnél elhelyezkedni, vagy azért maradsz a röplabdázás közelében?
Ha nem is annyira távoli, de ez még a jövő zenéje. Nagyon szeretnék ezzel foglalkozni, de nem szakadnék el a röplabdától sem.
Sikeres szezonon vagy túl, hiszen a Pénzügyőrrel bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhettél. Hogy értékeled az előző bajnoki évadot?
Törekszünk arra, hogy a csapat magja mindig együtt maradjon. Ez a siker egyik kulcsa. Két arany után nem kérdés, hogy szuper szezon volt. Amíg még engedi az élet, szeretnék ilyen és ehhez hasonló szezonokat átélni
Koch Róbert szövetségi kapitány meghívására szerepeltél ismét a válogatottban: hogy látod a csapat helyzetét, sikerült-e előrelépned a korábbiakhoz képest?
Ahhoz képest, mikor én legutóbb válogatott voltam, nagy az előrelépés. Viszont, ha úgy nézzük, hogy tavaly sikerült bronzérmet szereznünk az Euroligában, adódhat a kérdés, hogy vajon visszalépés-e ez. Véleményem szerint egyáltalán nem, hiszen eredménytől függetlenül fejlődés tapasztalható. Hogy miért nem sikerül ezt győzelmekkel igazolni, az más kérdés…
Már megkezdődött a felkészülés az új szezonra: a Pénzügyőrnél a csapat magja együtt maradt, és érkezett néhány tehetséges fiatal: kimondhatjuk, hogy a címvédés a cél ezúttal is?
Igen, ahogyan fentebb is említettem a mag együtt maradt eddig mindig, ami fontos a sikerhez. Látva a mostani csapatunkat nem kisebb az elvárás, mintsem mindkét versenysorozatban újra a dobogó legfelső fokára érni.
Jól gondolom, hogy Kovács Zoltán követendő példa a fiatal röplabdázók számára, hiszen nem csak a pályán teljesít nagyszerűen, de az iskolapadban is megállja helyét? Mennyire fontos neked, hogy a saját példáddal biztasd a fiatalokat a tanulásra, fejlődésre?
A legtöbb fiatal sportoló a tanulmányok folytatása mellett űzi a sportot, szóval, ha nem is ebben, másban lehet követni. Az én esetem inkább főleg olyan embereknek lehet példa, akik úgy érzik, már túl késő van valamihez, akármihez. Mindenki a saját órája szerint él, és nekem most jött el az időm ehhez. Viszont a fiatalok fejlődése kiemelten fontos a csapatnak, és ha az én életutam, példám motiválja őket azt személyes sikernek élem meg.
Szöveg: Janzsó Miklós
Fotó: Magyar Röplabda Szövetség
