Muhari Eszter, az ELTE elsőéves jogászhallgatója nyerte a női párbajtőrözők egyetemi bajnokságát (MEFOB), s ezzel megváltotta jegyét a nyáron esedékes csengtui Egyetemi Világjátékokra. A magyar női vívás egyik nagy reménysége fontosnak tartja, hogy minél több megméretésen vegyen részt, hiszen ez a fejlődését szolgálja.
Olvasási idő: 4 perc
– Jártál már Kínában?
– Igen, a 2019-es csengtui felnőttvilágkupa-verseny során – válaszolta Eszter, aki nemcsak Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban is egyetemi bajnoki címet nyert egyéni párbajtőrben.
– Akkor ezek szerint a város nem ismeretlen terep számodra.
– Egyáltalán nem, ám ez most a világ egyetemi sportjának csúcseseménye lesz, és biztosan más lesz a hangulata, mint egy felnőttversenynek. Az Egyetemi Világjátékokon számos sportág képviselői is jelen vannak, nem csak vívók.
– Ez volt az első MEFOB-od?
– Igen, hiszen elsőéves jogászhallgató vagyok az ELTE-n, bár egy tanévet teljesítettem már egy amerikai egyetemen, az ELTE-n passziváltattam az évet. Édesapám is jogot tanult, ő ösztönzött arra, hogy erre a karra jelentkezzek.
– Miért indultál el rajta?
– Úgy voltam vele, hogy mivel még fiatal vagyok, fontos, hogy minél több versenyen szerezzek tapasztalatot. A magyar egyetemi bajnokságot is ilyen remek alkalomnak véltem, ráadásul esélyesnek is tartottam magam. Végül, de nem utolsósorban tudtam, hogy a MEFOB-ról vezet az út az Egyetemi Világjátékokra.
– Milyen volt a MEFOB?
– A döntőt az egyik barátnőm ellen, a szintén ELTE-s Fekete Bosziljka Kata ellen vívtam. Nagyon tetszett a szervezés, még videó is volt, amellyel vissza lehetett nézni a kétes tusokat. Azt hittem, ilyen csak rangos felnőttversenyeken van.
– Pesten jársz egyetemre, de Tatabányán van az egyesületed. Nem fárasztó az ingázás?
– De, meglehetősen, ugyanakkor egyformán fontosnak tartom a tanulást és a sportot. Bár még nagyon fiatal vagyok, nem árt idejekorán elkezdenem építeni a civil karrieremet.
– A Honvédból a Tatabányához igazoltál. Milyen volt a váltás?
– Remekül érzem magam új egyesületemben, ahol minden támogatást megkapok, ami elősegíti a fejlődésemet. Válogatott csapattársaim egy része is TSC-s, ami segít abban, hogy jobban összekovácsolódjunk.
– Sűrű időszak áll előtted, hiszen a következő másfél hónapban részt veszel az Európa-bajnokságon, az Európa Játékokon, a világbajnokságon és az Egyetemi Világjátékokon is.
– Kemény menet lesz, de egész évben erre a sorozatra készültünk. Már a harmadik hetemet töltöm a tatai edzőtáborban. Az a jó, ha minél több megméretésen tudok részt venni, és minél több sikert érek el. Addig kell csinálni, amíg bírja az ember, a párbajtőr már csak ilyen műfaj.
– Jut időd pihenésre?
– Kevés. Leginkább a hétvégéken tudok lazítani – sporttal. Sokat túrázom vagy úszom.
– A soron következő négy nagy viadal közül melyik a legfontosabb számodra?
– Egyértelműen a felnőttvilágbajnokság, de minden verseny más miatt fontos. Az Európa Játékok azért, mert most először szerepel a vívás a programján, a kontinenstorna azért, mert bár tavaly jól szerepeltem rajta, ötödik lettem, idén viszont javítani szeretnék, az Egyetemi Világjátékok pedig azért, mert ez a legrangosabb egyetemi sportesemény a világon, ahol a legjobb egyetemi sportolók csapnak össze.
– Idén a dohai Grand Prix-n szerezted életed első érmét felnőttversenyen. Most itt a remek alkalom, hogy gyarapítsd érmeid számát.
– Ez a célom, de párbajtőrben az idő nagy úr, vagyis nagyon ritka, hogy valaki olyan fiatalon ér el dobogós helyezést egyéniben a felnőttek között, mint amilyen én vagyok. Majd akkor, ha huszonhat-huszonhét éves leszek, ám addig még bőven van időm.
– Utánpótlásszinten jóformán mindent megnyertél, így joggal mondják rólad, hogy te vagy a magyar női párbajtőrvívás egyik nagy ígérete. Nem érzed ezt tehernek?
– Nem, mert ahogy mondtam, még igencsak fiatal vagyok. Nálam jóval idősebbek nyernek világkupát és világbajnokságot. Legalább egy, ha nem másfél évtized áll még előttem. Tudom, hogy idővel meg fog térülni a befektetett energia.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Fotó: Facebook
