A hazai országúti kerékpáros szakág legnagyobb tehetsége, Valter Attila alighogy leadta szakdolgozatát az egri Eszterházy Károly Egyetem sportszervező szakán, máris repülőre szállt, hogy elkezdje felkészülését az egyik legrangosabb nemzetközi kerékpáros körversenyre, a Giro d’Italiára. A sportolás mellett a tanulást is rendkívül fontosnak tartja, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a járatcsatlakozásra várva is a szakdolgozatán dolgozott a repülőtéren. Ebben az évben a Giro d’Italián kívül vár még rá egy nagy megméretés: az országúti szakágban ő képviseli ugyanis Magyarországot a tokiói olimpián.
Olvasási idő: 5 perc
Melyik volt erőltetettebb menet: megírni a szakdolgozatodat vagy megnyerni a tavalyi Tour de Hongrie-t?
Bizonyos értelemben nem olyan nehéz megnyerni egy versenyt. Ha visszagondolok a tavalyi Tour de Hongrie-győzelmemre, már „csak” le kellett aratnom a befektetett munka gyümölcsét. A szakdolgozat azonban más történet, ahhoz komolyan le kellett ülnöm, és oda kellett tennem magam. Már nagyon régen elkezdtem írni, főként a szakirodalom részt. Viszonylag könnyű volt a dolgom, hiszen a repülőn vagy éppen a repülőtéren is tudtam vele foglalkozni. Az utóbbi két-három hétben aztán keményen ráfeküdtem a szakdolgozat többi részére is, de szerencsére sikerült kapkodás nélkül befejeznem.
Miről szól a szakdolgozatod?
Okoseszközök és alkalmazásuk a kerékpársportban a címe, és azokat az alkalmazásokat, illetve programokat próbáltam bemutatni, amelyek ma már elengedhetetlenek a modern kerékpársportban. Többek között a watt- és pulzusmérésből származó adatokat feldolgozó applikációkra gondolok, amelyeket én is régóta használok. Arra is kíváncsi voltam, vajon mennyit tesz hozzá egy ilyen alkalmazás a versenyzők fizikai és mentális teljesítményéhez, illetve lehet-e ilyen kütyük nélkül is sikert elérni. A dolgozatban az eddigi pályafutásom során gyűjtött adatokat elemeztem. A dolgozat hasznos lehet az utánpótláskorúakkal foglalkozó edzőknek is.
Izgalmasan hangzik, de vajon mikor olvashatjuk el mi is ezt a művet?
Az utóbbi napokban egyre többen írtak nekem, hogy elolvasnák, én pedig nagyon szívesen megosztom mindenkivel. Bízom benne, hogy sokan tudnak majd belőle ötletet meríteni vagy összehasonlítást tenni saját adataikkal.
A sportkarrieredről szinte mindent tudunk, de az egyetemi tanulmányaidról jóformán semmit. Mi ösztökélt arra, hogy egyetemre menj?
Amikor úgy döntöttem, hogy jelentkezem egyetemre, még messze álltam attól, hogy profi legyek. Időközben egyre ígéretesebben alakult a sportkarrierem, de az egyetemet már nem akartam abbahagyni. Amikor profi szerződést kaptam, még hátra volt a nehéz tantárgyak nagy része, de semmiféleképpen nem akartam feladni a megkezdett munkát, hiszen nagyon jó volt kicsit kiszakadni a sport világából. Sokat jelentett az is, hogy az egyetem levette a terhet a vállamról abban az értelemben, hogy ha nem alakul jól a sportkarrierem, még „javíthatok” a civil életemben, ez pedig megnyugtatóan hatott rám és a sportteljesítményemre. Tanulás közben sokat szélesedett a látóköröm, igazi intellektuális utazásként éltem meg az egyetemi éveket.
A tanulásra a profi sport kiegészítőjeként vagy inkább egy teljesen önálló kihívásként tekintettél?
Teljes mértékben önálló kihívásként, főként a szakdolgozatírást. Tudtam, hogy a sok edzés és verseny mellett nehéz menet lesz, de ahhoz képest elég jó kis diplomamunka született. Persze az utóbbi években főként a sportra összpontosítottam, hazudnék, ha azt állítanám, mindig százszázalékosan odatettem magam az egyetemen. Szerencsére az EKE partner volt mindenben, még azt is felajánlotta, hogy módosítsam a szakdolgozat leadásának határidejét, de végül nem éltem vele.
Úgy tűnik, sohasem szabadulsz meg a tanulástól: új csapatodban, a francia Groupama-FDJ-ben a nyelvi nehézségeket is át kell hidalnod. Hogy haladsz a nyelvvel?
Decemberben tettem meg az első lépéseket, a csapat vezetősége hamar kirendelt mellém egy nyelvtanárt. Igyekeztem élni a lehetőséggel, és már ott tartok, hogy elvégeztem két kurzust, ami azt jelenti, hogy hatvan-hetven nyelvóra van a hátam mögött. Emellett sok minden ragad rám a csapattársaktól is, de még csak most jön a neheze, hiszen hátra vannak az igeidők és a nehezebb mondatszerkezetek. Sok mindenről le kellett mondanom a nyelvtanulás kedvéért, többek között arról, hogy megnézzek egy-egy jó versenyt a tévében.
Te is megtanítottál esetleg néhány magyar szót vagy kifejezést a csapattársaidnak?
Bár az alapkifejezéseket, mint amilyen a Jó reggelt, Jó napot vagy Jó étvágyat megtanítottam nekik, nem kértek többet a magyar nyelvből, olyan nehéznek tartják. Mindahányszor magyarul telefonálok, próbálják kikövetkeztetni, miről beszélek, de sosem tudják. Ők is látják, hogy a mi nyelvünk egyáltalán nem hasonlít a többihez.
Egyetértesz azzal, hogy csak most jön a neheze? Nyakadon a Giro d’Italia, a nyáron pedig vár a tokiói olimpia.
Valóban nem lesz könnyű egyik sem, bár úgy érzem, jobb formában vagyok, mint tavaly, és több a tapasztalatom. Ami az olasz körversenyt illeti, még nem teljesen körvonalazódott, hogy a csapatvezetőség pontosan milyen szerepet szán nekem. Lehet, hogy az összetett versenyre fektetjük a hangsúlyt, és akkor akár az első húsz között is végezhetek, de az is elképzelhető, hogy inkább a szakaszhelyezésre megyünk rá. A viadal kezdete után egy héttel kiderül, melyiket érdemes erőltetnem.
És az olimpia?
Az teljesen más kérdés. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de nekem az indulás felér egy győzelemmel. Úgy érzem, nem tudom felvenni a küzdelmet a világ legjobbjaival, főleg azért, mert az olimpiára csúcsformában érkeznek a topbringások. Kíváncsian várom, mi lesz, mert bár az egynapos versenyek, mint amilyen az olimpiai is, nem az erősségem, a tokiói pálya fekszik nekem. Bármi előfordulhat azon a versenyen, és ha a legjobb ötven bringás között végzek, elégedett leszek. Ha nagyon jó napot fogok ki, ott lehetek akár az első húsz-harminc között is. Persze az a legfontosabb, hogy én viselhetem a piros-fehér-zöld mezt.
Szerinted ki nyeri az olimpiát?
Kétségtelen, a francia Julien Alaphilippe az egyik nagy esélyes. Ő szinte mindenben nagyon jó, talán csak az egója szól ellene. Nem szabad megfeledkeznünk a két szlovénról, Tadej Pogacarról és Primoz Roglocról sem. A kerékpársportban a legnehezebb előre megmondani, ki nyer meg egy versenyt, ezért én sem szeretnék tippelni a győztesre. Az olimpiai aranyérem-esélyesek mindegyike szimpatikus bringás.
Számos szakmabeli úgy véli, hogy te vagy a hazai országúti kerékpársport nagy ígérete. Szerinted mikor sikerült beváltanod ezt az ígéretet?
Már részben beváltottam, mert az elmúlt tíz-tizenöt évben olyan eredményeket értem el, amelyeket még egytelen magyar országúti bringásnak sem sikerült. Nem érzem tehernek az eddigi teljesítményemet, de tudom, hogy több van bennem. Azt viszont nem tudom megmondani, mikor jön el az idő, amikor mindenki felkapja a fejét az eredményeimre.
Egyre több magyar bringás teker a World Team- és a Pro Team-csapatokban. Minek köszönhető ez a siker?
Nem tudom megmondani miért, de ennek most jött el az ideje. A mi generációnk tagjai nagyon jó hatással vannak egymásra. Dina Marci például mindig nagyon sokat segít nekem, mi pedig Fettel Eriket húztuk magunkkal, ha kellett. El tudtuk hinni, hogy jó eredményekre vagyunk képesek, és hogy el tudjuk érni céljainkat. Külön köszönet édesapámnak, aki mindig profi módon építette fel edzéseimet, s ezáltal a sportkarrieremet.
Valter Attila királyszakasz-győzelme a 2020-as Tour de Hongrie-n
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: nso.hu
