Interjút készített a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Ančić-Valkai Ágnessel, a korábbi 270-szeres válogatott vízilabdázóval, aki a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetségben (MEFS) a nemzetközi kapcsolatok igazgatója, és aki 2021 őszétől a MATE-GEAC Valkai Ági Vízilabda Akadémia női szakosztályát is vezeti. A világ-és Európa-bajnok olimpikon beszélt az uszodában zajló munkákról, a sport szeretetéről, az élsportolók kettős életpályamodelljéről, és elmesélt néhány érdekes történetet is.
Olvasási idő: 5 perc
Két lánytestvérével, Valkai Annával és Erzsébettel édesapjuk, Valkay Ferenc keze alatt váltak profi vízilabdázóvá. A férje szintén ezt a sportot választotta, sógora, Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok, aki a MATE-GEAC férfi vízilabda-szakosztályát vezeti. A szélesebb családban hányan űzik ezt a sportot?
Nem számoltam még meg, hogy hányan vagyunk a családban, akik a vízilabdát választottuk, de ha a gyerekeket is belevesszük, egészen nagy szám jönne ki. Hatan vagyunk testvérek, közülünk hárman kötöttünk ki a vízilabdánál. Édesanyám úszóedző volt, én is nála tanultam meg úszni. Először úsztam, majd atletizáltam, és csak utána váltottam vízipólóra. A férjem, két sógorom, Gergőéknél a három lány is ezt a sportágat űzi, és az én kislányaim is ott vannak már a medencében, Olaszországban élő nővérem kislánya is naponta jár már úszni, tehát a családban valamilyen módon majdnem mindenki kötődik a vízilabdához. Érdekesség azonban, hogy a három kisebb testvérem a GEAC-ban vívott. Feri (Valkai Ferenc) junior világbajnoki címig vitte, majd Amerikában az egyetemi évei alatt háromszor vívott NCAA döntőt.
Ki volt az első vízilabda-játékos a családban? Honnan indult ez a hagyomány? Hogyan szól a családi anekdota?
Édesapám után az első játékosok a nővérem (Erzsébet) és én voltunk. Mi ragadtunk ott először az uszodában, majd pár hónapra rá Ancsa (Valkai Anna, most Kiss Gergő felesége) is követett minket. Mi adtuk az első kecskeméti női vízilabdacsapat gerincét, valamint a juniorválogatottban is voltunk így együtt hárman világversenyeken. Igazi kuriózumnak számított.
Hogy emlékszik vissza az első edzésekre? Mennyiben változtak az alapok az évtizedek alatt a sportág oktatásában?
Az első edzések szinte véletlen alakultak. Annak idején Kecskeméten atlétikai edzés után mentünk az uszodába, hogy utána apukámmal együtt induljunk haza. Persze mi is mindig beugrottunk a vízbe, egyre inkább részt vettünk akkor még a fiúk edzésein, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy többet járunk már vízilabda edzésre, mint atlétikára. Így a fiúk között kezdtünk el játszani a bajnokságban is, ez is igazi kuriózum volt, ebben is úttörők voltunk a nővéremmel. A fiúk néha nehezen viselték ezt, mert bizony nem játszottunk alárendelt szerepet, sőt. Ez az időszak egyébként meghatározó volt a karrieremben. Itt a fiúk között tanultam meg igazán vízilabdázni. Jelenlegi munkánkban igyekszünk mindent nagyon tudatosan felépíteni, és arra törekszünk, hogy a kislányokkal már a kezdetektől megszerettessük a labdát. Ezért van, hogy már az 5-6 éves kislányoknak is vannak labdás foglalkozásaik, igaz, még egész pici labdával.
Az élsportolói kettős életpályamodell támogatása a MATE egyik nagy szívügye. Amikor ön volt középiskolás, illetve egyetemista, mennyire volt kihívás összehangolni az edzéseket a tanulással?
Középiskolás koromban heti 3-4 alkalommal vonattal ingáztam Kecskemét és Budapest között. Gyakran éjfélkor értem haza, anyukám várt a távolsági busznál, majd beestem az ágyba, és hajnalban keltem, hogy beérjek iskolába. Délután pedig legtöbbször apukám rohant át velem a vonatállomásra, hogy felérjek Budapestre a délutáni válogatott edzésre. Gyakran a budapesti hajnali ötórai edzés után rohantam a Nyugatiba, hogy beérjek legkésőbb fél 9-re újra az iskolába… Kalandos időszak volt, de embert próbáló is. Akkoriban a sydney-i olimpia kvalifikációs tornájára készültünk. Az úton tudtam tanulni, kihasználtam azt a másfél órás menetidőt. Fel sem merült kérdésként, hogy csinálom vagy sem. Később, főiskolásként legtöbbször a két edzés közötti időszakokban tanultam napközben, sokszor gyorséttermekben vagy kávézókban, mert ha hazamentem volna, biztos, hogy inkább az alvást választom. Az államvizsgám a 2009-es római világbajnokság előtt egy héttel volt, tehát az edzőtáborok alatt készültem fel rá. A sport megtanított arra, hogy maximálisan beosszam az időmet, és minden élethelyzethez képes legyek alkalmazkodni. Mindig csak a következő cél lebegett a szemem előtt.
Ha a jelenkort nézzük, a kamaszoknak másfajta kihívásokkal kell szembenézniük. Ebben a helyzetben is sokat adhat a sport. Hogy fogalmazná meg, mi az, amit semmilyen más tevékenység nem képes pótolni? Ezen belül is milyen tulajdonságokat követel meg a vízilabda, mire tanít?
Rengeteg előnnyel indul az életben, aki már gyerekként elkezd sportolni. Hangsúlyos szerepe van az egyén személyiségfejlődésében. Ha csak magamból indulok ki, én visszahúzódó kislány voltam, a sport hatására kinyíltam, bátrabb lettem. A csapatsport külön előnyös tulajdonságokkal ajándékoz meg, építi a jellemet, szellemet. Kiemelten fontosnak tartom, hogy sportoljanak az egyetemisták. Hiszen ez az utolsó alkalom, hogy a fiatalok intézményi keretek között élik mindennapjaikat, ahol a közösség ereje építő módon érvényesül. Márpedig a sport nagyon alkalmas erős szövetségek megkötésére.
Milyen korosztályoknak és milyen módon zajlanak a lányok edzései a csodaszép, új gödöllői uszodában?
A városból és környékéről érkeznek hozzánk 4-12 éves kislányok, eddig mintegy nyolcvanan iratkoztak be hozzánk. Ők különböző tudás- és korosztály szerinti lebontásban tudnak együtt edzeni. Egyelőre az úszástudásukat fejlesztjük, de közben a legtöbb csoport párhuzamosan már labdás edzéseken is részt vesz. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy egyszer egy saját klubot vezessek lány vízilabdázóknak, mert tudom, hogy nekem mi mindent adott a sport és a közösség. Nagyon fontosnak tartottam azt is, hogy a lányok a fiúkhoz hasonlóan egyenlő esélyeket kapjanak, mert igazán akkor lehet eredményt elérni, ha velük külön, dedikáltan foglalkozunk. Szeretném, ha a sok nálunk vízilabdázó kislány a lehető legegészségesebb körülmények között sportolhatna és tölthetné el értékesen szabadidejét. Hosszú távú célunk pedig természetesen az, hogy a nálunk felnövekvő lányok közül a lehető legtöbb a MATE hallgatójaként legyen majd a felnőttcsapatunk oszlopos tagja, mely egy sikeres és szerethető városi-egyetemi női csapattá formálódik majd.
Jelenleg a Magyar Egyetemi–Főiskolai Sportszövetségben a nemzetközi kapcsolatok igazgatója, ahol a sportdiplomáciáért és nemzetközi kapcsolatépítésért felel. Azt gondolom, ez szorosan kapcsolódik a MATE-GEAC-nál folytatott munkához. Mi a feladat, milyen célokat tűzött ki ott?
Mindkét helyen az egyetemi sporthoz kapcsolódik a munkám, melynek célja, hogy minél több egyetemista éljen egészséges, sportos életet és válasszon bármilyen sportolási tevékenységet, mely a tanulmányaihoz, a stressz levezetéséhez is hozzá fogja segíteni, valamint egy közösségnek is a tagjává válhat. A MEFS-ben a sportdiplomáciai kapcsolatokat igyekszünk fejleszteni, hogy nemzetközileg minél hangsúlyosabb szerepet tudjunk betölteni, ezáltal alakítói lehessünk a nemzetközi és európai egyetemi sportéletnek.
Két gyermek édesanyjaként, feleségként, szakosztályvezetőként és előbb említett munkája mellett nem sok ideje maradhat. Hogyan kapcsol ki? Sikerül olykor egy kis „énidőt” csempészni a mindennapokba, ami feltölti?
Igyekszem, bár ez az időszak inkább arról szól, hogy próbálok mindenhol megfelelni és a lehető legjobbat nyújtani. Ez persze nem mindig lehetséges, ilyenkor priorizálok, valamint a hétvégéimet nagyon hangsúlyosan próbálom kizárólag a családomnak dedikálni. Remélem, hogy idővel majd kialakul egy olyan egyensúly, amikor magamra is marad időm.
Milyen érzésekkel kezdett bele 2022-be?
Új kihívások, sok-sok cél, de a legfontosabb az, hogy az egészség állandó legyen. Beláthattuk az utóbbi években, hogy igazából csak ez számít.A MATE-GEAC Valkai Ági Vízilabda Akadémia Női Vízilabda Szakosztályának vezetőjével készült kisfilmünk alább tekinthető meg.
Szöveg: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
Fotó: uni-mate.hu
