Mint arról beszámoltunk, Dumity Richárd, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem frissen végzett hallgatója – egyetlen magyar résztvevőként – óriás-műlesiklásban és szlalomban is nagyszerűen teljesített a márciusi pekingi téli paralimpián. Bár csak két éve foglalkozik síeléssel komolyabban, hamar megkapta a lehetőséget, hogy a téli játékokon bizonyítson, és tervei szerint meg sem áll a 2026-os milánói paralimpiáig. Addig pedig beleássa magát a tetoválásba, és persze fejleszti sítudását.
Olvasási idő: 2,5 perc
Feltételezem, nem ez az első interjúd, amióta hazajöttél a pekingi téli paralimpiáról.
Valóban nem. Mostanában meglehetősen sűrűek a napjaim. Sok interjúfelkérést kapok, szinte minden napra jut egy vagy kettő.
Nálunk, Magyarországon csak akkor kerül paralimpiai esemény a média érdeklődési körébe, ha egy sportolónk sikert ér el.
Az emberek ingerküszöbét tényleg csak egy-egy nemzetközi versenyen elért jó magyar eredmény üti meg, de továbbmegyek: sokan nem is tudják, mit jelent a parasport, és még parasporteseményekről sem hallottak, vagy egyszerűen nem értesülnek róluk.
Mikor kezdtél el síelni?
Nyolc évvel ezelőtt, de csak két éve űzöm versenyszerűen. Az első hat évben magánéleti okok, sérülés, valamint egyetemi elfoglaltságaim miatt nem tudtam komolyabban foglalkozni vele. Az utóbbi két évből az elsőben inkább a gyakorlásra és a felkészülésre fektettem nagyobb súlyt. Egyesületem, a Magyar Síakadémia Egyesület egyszer csak szólt, hogy a Magyar Paralimpiai Bizottság támogatásával edzhetek és versenyezhetek tovább alpesi síben. Természetesen azonnal igent mondtam a felkérésre.
Mindezt úgy, hogy közben egyetemre jártál.
Akkor még valóban hallgató voltam, de tavaly decemberben sikerült letennem az államvizsgát, úgyhogy most már agrárgazdának és agrárgazdasági mérnöknek mondhatom magam. Egyelőre nem látom a helyem a mezőgazdaságban, de soha nem lehet tudni, mikor jön jól egy diploma. Mindenesetre hasznos mankó lehet a jövőben, még akkor is, ha jelenleg inkább C- vagy D-tervként gondolok rá.
Kanyarodjunk vissza az paralimpiára! Hogyan értékeled a teljesítményedet?
Olyan talaj, mint amilyen Pekingben volt, nemigen van Európában, és ez sok versenyző dolgát nehezítette meg. A jó eredmény elérése érdekében sokan kockáztattak, és emiatt el is véreztek. Nekem sem volt könnyű, de edzőmmel biztosra akartunk menni, ezért az volt a legfőbb szándékom, hogy teljesítsem a pályát. Részben elégedett vagyok az eredményemmel, de mindig van hová fejlődnöm, ezért természetesen van bennem némi hiányérzet, viszont ez az, ami előrevisz. Az óriásműlesiklás ugyanakkor közelebb áll a szívemhez. Hátközépi sérülésem miatt én az LW-10-es kategóriába tartozom, így jobban bele tudok feküdni az ívekbe, mint a szlalomban.
Az előbb említetted, hogy egyelőre csak C- vagy D-terv az elhelyezkedés a végzettségeddel. Akkor mi a B- netán az A-terved?
Nagy álmom, hogy tetováljak, és hosszú távon saját vállalkozásom legyen. Ehhez persze először ki kell tanulnom a szakmát, mert akárcsak síelésben, ebben is jócskán van hová fejlődnöm. Ha majd lesz saját vendégköröm, rugalmasabban tudom kezelni az időmet, amire szükségem is lesz, ugyanis nem akarok lemondani a síelésről. Olyannyira nem, hogy ott szeretnék lenni a 2026-os téli paralimpián, méghozzá nem kettő, hanem négy versenyszámban: az óriásműlesiklás és a szlalom mellett szeretnék elindulni két gyorsasági számban, Super G-ben és a Super Kombiban is.
Oda azért még hosszú út vezet.
Igen. Bár még nem ismerem pontosan a versenynaptárt, számos Európa-kupa- és – amennyiben elegendő pontot gyűjtök – világkupaverseny, illetve világbajnokság, továbbá rengeteg edzőtábor vár rám. A 2026-os játékokon szeretnék előrelépni, de addig csiszolni kell a tudásomat.
Dumity Richárd eredményei a pekingi téli paralimpiai játékokon:
- óriás-műlesiklás: 30. hely
- szlalom: 16. hely
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Fotó: Hoffer Szilvi / MPB
