Váratlanul érte a gólkirályi cím a Szegedi Tudományegyetem klinikai- és egészségpszichológia mesterszakos hallgatóját, aki csak az eredményhirdetéskor tudta meg, hogy ő szerezte a legtöbb találatot – 33-at – az idei kézilabda MEFOB-on. Dankó Lea a felmenőitől örökölte a sportág szeretetét, és addig akar kézilabdázni, amíg nem megy a magánélete rovására.
Olvasási idő: 3 perc
Hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával?
Hétéves koromban kezdtem el kézilabdázni Szegeden, de előtte sok más sportágat is kipróbáltam – mondta megkeresésünkre Lea, aki jelenleg a Bácsalmási PVSE NB II-es csapatát erősíti. – Ez volt azonban az egyetlen mozgásforma, amely teljesen lekötött. Édesapám kézilabdaedző, nagyszüleim is kézilabdáztak gyerekkorukban, így volt kitől örökölnöm a sportág szeretetét.
Honnan jött az ötlet, hogy részt vegyél a kézilabda MEFOB-on?
A válasz egyszerű: már tavaly is ott voltam az egyetemi bajnokságon, amelyen harmadikak lettünk. Korábban nem hallottam erről a lehetőségről, az egyik akkori csapattársam vetette fel az ötletet, mi lenne, ha indulnánk. A tavalyit is Győrben rendezték, emlékszem, felejthetetlen volt a hangulat, így alig vártam, hogy idén újra pályára léphessek ezen a megméretésen. El kell mondjam, a MEFOB most sem okozott csalódást.
Egyetemi éveid alatt hol kézilabdáztál?
Játszottam Pécsen, megfordultam Hódmezővásárhelyen, jelenleg pedig a Bácsalmási PVSE csapatában játszom.
Visszatérve a MEFOB-ra, hogyan ítéled meg a színvonalát?
Az idei bajnokság is elképesztően magas színvonalú volt, a közönség remek iramú mérkőzéseket láthatott. A győri campuson kitűnő körülmények várták a versenyzőket, a szervezők pedig mindent megtettek azért, hogy a csapatok semmiben se szenvedjenek hiányt. A csapatok erős kerettel érkeztek a MEFOB-ra, és profi módon álltak hozzá a versenyzéshez.
Ejtsünk néhány szót csapatod, a Szegedi Tudományegyetem és a te teljesítményedről!
Annak ellenére, hogy számos, magasabb osztályban játszó SZTE-s hallgató nem tudott eljönni a MEFOB-ra, jól szerepeltünk. Ezzel a viszonylag gyengébb, csupán nyolcfős kerettel nem is voltak számottevő elvárásaink magunkkal szemben. Mindenki kitett magáért, a csapat összes tagja hatalmas küzdeni tudásról tett tanúbizonyságot. Saját teljesítményemmel is elégedett vagyok, lányokkal együtt megpróbáltam magamból a lehető legtöbbet kihozni.
Megfordult a fejedben, hogy te leszel a női torna gólkirálya?
Őszintén megmondom, teljesen váratlanul ért a gólkirályi cím, még az eredményhirdetéskor sem sejtettem, hogy enyém lesz a különdíj. Akkor ugyanis még nem kaptuk meg a jegyzőkönyveket, így nem is tudtam pontosan, hány gólt szereztem. Amikor kimondták a nevemet, hihetetlenül boldog voltam.
Irányító vagy, hogyan fekszik neked ez a poszt?
Gyerekkorom óta szerepelek irányítóként. Ez a poszt rendkívül összetett, emiatt is szeretem ennyire. Az irányítónak sokat kell gondolkodnia és kommunikálnia az edzővel és a csapattársaival.
Van példaképed?
Életem első mezszáma a 4-es volt, amelyet Iváncsik Gergő miatt választottam. Bár ő szélsőként játszott, mindig is rendkívül szimpatikus, alázatos és tehetséges játékosként tekintettem rá. Egészen 16 éves koromig játszottam ezzel a számmal a hátamon. Kislánykoromban Görbicz Anita volt a példaképem, akivel még egy közös képet is sikerült készítenem.
Meddig szeretnél kézilabdázni?
Ez a sportág nagyon közel áll a szívemhez, és mindaddig szeretném űzni, amíg nem megy a magán- vagy a szakmai életem rovására. Most is kiváló közösség tagja vagyok, így addig csinálom, amíg jól érzem magam.
Hogyan látod a közeljövődet?
Jövőre szeretném befejezni az egyetemet, ezt követően pedig örülnék, ha szakosodni tudnék. Nagyon érdekel a sportpszichológia, szerintem Magyarországnak nagy szüksége van a megfelelő képzettségű szakemberekre és segítőkre annak érdekében, hogy a magyar sportolók még jobban tudjanak szerepelni a nemzetközi versenyeken.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Fotó: MKSZ
