Első lett a lódzi Európai Egyetemi Játékokon a Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves, nemzetközi tanulmányok szakos hallgatója, a tékvandós Patakfalvy Luca. A 21 éves válogatott sportoló amúgy sem gyenge szezonját koronázta meg az első hellyel, amelyre nagyon büszke, és ha teheti, elindul a 2024-es, hazai rendezésű játékokon is.
Olvasási idő: 2,5 perc
Tizenöt magyar aranyérem született az Európai Egyetemi Játékokon. Tudod, hogy ebből hányat szereztek a küzdősportok képviselői?
A tékvandósok hármat, a kick-boxosok talán szintén hármat, így – ha jól számolom – összesen hatot.
Elárulom: tízet. Meglep?
Nagyon!
Szerinted mi az oka, hogy ilyen jól szerepeltünk a különböző küzdősportokban?
Mi, tékvandósok felkészült, profi csapattal vágtunk neki a tornának. Mindannyian több éve vagyunk válogatottak, ami előnyt jelentett a többiekkel szemben. Ami a többi magyar aranyérmes küzdősportolót illetti, többükről tudom, hogy élsportolók, akiknek rengeteg nemzetközi tapasztalatuk van.
Ez volt az első jelentősebb nemzetközi egyetemi versenyed?
Igen. Korábban semmilyen egyetemi viadalon nem jártam. Többször is úgy volt, hogy elindulok az Universiadén, de a pandémia mindig közbeszólt. Őszintén szólva, az egyetemi Európa-bajnokságokról nem nagyon hallottam, illetve a 2021-esen azért nem indultam, mert a járvány miatt törölték.
Milyen célokkal vágtál neki az idei Európai Egyetemi Játékoknak?
Azzal, hogy aranyéremmel jövök haza, mert tudtam, hogy nagyon kemény, sok munkával teli szezon állt mögöttem. Január és június között remek teljesítményt nyújtottam az olimpiai és világranglista-pontszerző versenyeken. A májusi Európa-bajnokságon például a későbbi kontinensbajnoktól kaptam ki aranyponttal, amit kissé nehezen dolgoztam fel. Szerencsére hamar kimásztam a gödörből. Június közepén volt egy szezonzáró versenyünk Horvátországban, ahol épphogy csak lemaradtam az aranyéremről a tokiói bronzérmes ellen. Ekkor határoztam el, hogy aranyéremért utazok Lódzba. Örülök, hogy eleget tudtam pihenni a verseny előtt, és jól fel tudtam készülni rá. Az 53 kilogrammosok között szoktam versenyezni, de mivel az olimpiai súlycsoport 57 kilogramm, ezért a játékokon is ebben a súlycsoportban indultam el, mert tudtam, hogy bele kell erősödnöm. Külön öröm, hogy a nehezebb kategóriában is helyt tudtam állni. Nem volt túl népes a mezőny, ezért csak három meccset kellett vívnom az aranyéremért.
Milyen volt a játékok hangulata?
Végig nagyon jól éreztem magam. Főként a tékvandós csapattal voltam együtt, szurkoltunk egymásnak, örültünk egymás sikerének, még a verseny utáni buliba is együtt mentünk el. Oldottabb, barátságosabb és családiasabb volt a légkör, mint más versenyeken, igazi fesztiválhangulat uralkodott a játékokon.
Nővéred, Csenge második lett. Nem kellett vigasztalnod?
Nem. Nagyon jól küzdött, a döntőben egy fiatal, de rendkívül erős horvát lánnyal találta magát szemben, aki most robban be az európai élvonalba. Csak kevés hiányzott neki az aranyéremhez. Egyáltalán nem volt csalódott.
2024-ben Miskolcon és Debrecenben rendezik az Európai Egyetemi Játékokat. Ott leszel?
Remélem, nem, mert ha minden jól alakul, akkor már a párizsi olimpiára fogok készülni. Ha mégsem jutok ki az ötkarikás játékokra, biztos, hogy elindulok az EEJ-n, mert a mostani rendkívül emlékezetes volt.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Fotó: MEFS
