A Nemzeti Közszolgálati Egyetemre járó párbajtőrvívó 2015-ben elhunyt, háromszoros olimpiai bajnok édesapja tanácsa ellenére a vívást választotta életcélul.
Olvasási idő: 2,5 perc
Július 28-án kezdődik, és augusztus 8-án fejeződik be a kínai Csengtuban a világ egyetemi sportjának csúcseseménye, a sokak által csak Universiadeként ismert nyári Egyetemi Világjátékok (EVJ).
A nemzetközi sporteseményen 113 magyar hallgató vesz részt. Néhányukat egy rövid sorozat keretében szeretnénk bemutatni nektek. A negyedik részben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatójával, a Vasas vívójával, Fenyvesi Csabával ismerkedhettek meg.
A (hír)név kötelez: így van ezzel Fenyvesi Csaba is, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem csengtui világjátékokra készülő párbajtőrözője is, akinek 2015-be elhunyt édesapja, dr. Fenyvesi Csaba háromszor nyert olimpiai aranyérmet ebben a fegyvernemben: egyet 1968-ban Mexikóvárosban, kettőt pedig 1972-ben Münchenben.
„Érdekes módon apukám nem akarta, hogy vívó legyek – idézi fel a múltat a válogatott kerettag párbajtőröző Csaba. – Mindig mondta nekem, hogy mi mindennel jár az élsport: rengeteg lemondással, és sokszor bizony nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az ember eltervezi. A sikerhez vezető út kudarcokkal van kikövezve, ettől akart engem megóvni. Semmit sem akart rám erőltetni, saját döntésem volt, hogy végül a páston kötöttem ki. Hogy mi mindenben volt igaza? Majd a pályafutásom végén megtudom.”
Kiskorában gyakran hallotta a pást mellől, hogy „Ugye tudod, ki volt az édesapád?”, ám később, ahogy apukája kevesebbet járt fia mérkőzéseire, vagy csak a legjobb nyolctól követte gyermeke teljesítményét, szép lassan megszűnt a teljesítményelvárás. Halála után pedig végképp.
„Tavaly decemberben váltottam edzőt, és csak akkor jöttem rá igazán, hogy mentálisan, taktikában és érzelmileg édesapámtól tanultam a legtöbbet. Számos apró trükköt lestem el tőle otthon, amikor velem foglalkozott. Tény ugyanakkor, hogy nevelőedzőm, Halla Péter mutatta meg az alapokat. Új tréneremtől, Fridvalszky Ádámtól megkapok minden érzelmi támogatást, ami a sikerhez kell.”
Csaba nincs könnyű helyzetben, hiszen olyan országban él, amelyet túlzás nélkül hívhatunk vívónemzetnek. A Vasas sportolójaként ráadásul Magyarország legerősebb vívóműhelyében nevelkedik, ahol napi mint nap találkozik olimpiai bajnokokkal és edzőkkel – ehelyütt elég, ha csak a háromszoros olimpiai aranyérmes kardozót, a negyedik ötkarikás játékára készülő Szilágyi Áront említjük.
Csaba a februári heidenheimi világkupaversenyen került életében először a 64-es főtáblára a felnőttek között: a kínai Jang Feng-minget győzte le szoros mérkőzésen 15-14-re úgy, hogy ellenfele már 14-9-re vezetett. Az adrenalintól Csaba alig tudott aludni, így másnap már nem úgy ment neki a vívás, ahogyan elképzelte, és nem jutott be a legjobb 32 közé.
Az Egyetemi Világjátékok természetesen „más kávéház”, ám Csaba örömmel teljesíti ezt a kihívást is. Szerencsére egyesülete, a Vasas is támogatja ebben.
„Láttam, hogy megrendezik a világjátékokat, és úgy döntöttem, megszerzem az indulási jogot. Remek lehetőség, hogy nemzetközi porondon méressem meg magam és képviselhessem hazámat. Mivel nem jutottam ki a küszöbön álló világbajnokságra, kicsit kárpótlásként élem meg ezt a világversenyt. Méltó módon szeretném képviselni hazámat és egyetememet. Csapatban szeretnék jó helyezést elérni, akárcsak egyéniben, de nem kívánok konkrétumokat mondani. Ha úgy jövök le a pástról, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, elégedett leszek.”
Mint ismert, az EVJ-t már kétszer el kellett halasztaniuk a szervezőknek a világjárvány miatt: 2021-ről, 2022-re, majd 2022-ben 2023-ra. Ezért is van az esemény logójában mindenhol a 2021-es évszám.
A Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU) 1959-ben rendezte meg az első EVJ-t, korábbi nevén Universiadét. Az idei viadalra 161 fős magyar delegáció utazik ki, ebből 113-an versenyzők, akiknek tizenkét sportágban – asztalitenisz, atlétika, evezés, íjászat, cselgáncs, kosárlabda, ritmikus gimnasztika, sportlövészet, tékvandó, úszás, vívás, vízilabda – szurkolhatunk. Magyarország a nyári EVJ-n eddig 116 arany-, 93 ezüst- és 111 bronzérmet szerzett.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Fotó: MEFS
