Megvédte országos bajnoki címét a gyaloglók 35 kilométeres távján az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogász hallgatója, Venyercsán Bence, aki a Budapest Honvéd színeiben, a Sportszázad szakaszvezetőjeként bizonyítja tehetségét. Ha édesapja nem lett volna gyalogló, most ő sem lenne az, s bár a nagy nemzetközi áttörés még várat magára, úgy érzi, bőven van benne tartalék. Gyaloglóként szívesen ajánlja másoknak is a hétköznapi sétát és a túrázást, és mindenkit arra buzdít, hogy mozogjon valamennyit.
Olvasási idő: 4,5 perc
Nem nagyon fér a fejembe, hogy egyesek abban mérik össze tudásukat, melyikük tud gyorsabban gyalogolni, holott futva is megtehetnék az adott távot.
A gyaloglásra valóban furcsa sportként tekintenek. Azokban az országokban azonban, ahol van hagyománya, bár nem feltétlenül népszerű, jobban elismerik. Szerencsére nálunk is egyre inkább bekerül a köztudatba, de közel sem annyira ismert, mint a futás. Világszinten azért jóval kevesebben űzik ezt a sportot, mint a futást, nem véletlen, hogy hobbifutókkal találkozik az ember, de hobbigyaloglókkal nem. A sportág népszerűsége nagyrészt attól is függ, milyen eredményesek egy-egy nemzet gyaloglói.
Édesapád sokszoros világ- és Euróba-bajnok szervátültetett sportoló. Tőle örökölted a sportág szeretetét?
Biztos, hogy ebben megkérdőjelezhetetlen az ő szerepe. Ha ő nem lett volna gyalogló, én sem tartanék itt. Az az igazság, hogy önszántukból csak kevesen vágnak bele ebbe a sportágba, s ha már gyerekként kiviszik őket az atlétikapályára, inkább a futást választják. Én is így voltam ezzel, sportpályafutásom első három évében futni jártam, és először csak 16 éves koromban készültem kifejezetten a gyaloglásra.
Akkor már értem, miért vettél részt az ELTE színeiben a szeptemberi 5vös 5km futóversenyen is, amelyen hatodik lettél.
A futás és a gyaloglás nagyon jól kiegészíti egymást: mi, gyaloglók heti két alkalommal is végzünk lassabb tempójú futóedzést. Bár gyaloglóversenyekre járok, nagyon szeretek futni, néha elindulok egy-egy futóversenyen is.
Jóllehet az 50 és a 35 kilométeres távon is nyertél már magyar bajnokságot, nemzetközi szinten még várat magára az áttörés. Vajon mikor állsz dobogóra világ- vagy Európa-bajnokságon, netalán olimpián?
Nagyon jó és egyben nehéz kérdés, hiszen a nemzetközi szövetség megszüntette az ötvenkilométeres távot. A jövő évi világ- és Európa-bajnokságon, illetve a 2023-as hazai rendezésű atlétikai világbajnokságon, továbbá a 2024-es párizsi olimpián is már csak a 35 kilométeres távon állhatnak rajthoz versenyzők. Ez sokakat – közöttük engem is – nagy kihívás elé állít, hiszen meg kell szokniuk a rövidebb távot, mert máshogy kell felépíteniük. Kérdés, hogyan teljesítenek majd a rövidebb távon azok, akik az ötven kilométeresen csillogtak. Mindenesetre bízom benne, hogy hely tudok állni a 35 kilométeres mezőnyben is. Soha nem gondolok arra, hogy mikor lehetek dobogós, hiszen minden verseny más, ráadásul a legjobb tíz versenyző között is állandóan változik, éppen ki kerül a legjobb három közé. Ebben a sportágban nagyon nehéz megjósolni, kik végeznek az élen.
Akkor azt sem tudod megmondani, hogy teljesül-e édesapád vágya, és sikerül-e bekerülnöd a legjobb nyolc gyalogló közé a 2024-es párizsi olimpián?
Rióban még csak 44. voltam, Tokióban már huszadik. Hiszek benne, hogy előbb-utóbb beérik a kemény munka gyümölcse, én mindenesetre ugyanúgy végzem az edzéseket, mint eddig. Úgy érzem, bőven van még bennem tartalék, hiszen csak 25 éves vagyok, ami fiatalnak számít ebben a sportágban.
A két olimpián kívül 2017-ben részt vettél a nyári universiadén is. Az ötkarikás játékokhoz képest milyen rajthoz állni az egyetemi sport legrangosabb megméretésén?
Meglehetősen hasonló a koncepció és a hangulat, például az universiadén is faluban laknak a sportolók. Azok az egyetemi hallgatók, akik részt vesznek az egyetemi olimpián, nagyrészt felnőtt korú sportolók, ebből a szempontból tehát az universiade igencsak hasonlít az ötkarikás játékokra, ám a legjobbak nem feltétlenül indulnak el az universiadén. Utóbbi talán nincs benne annyira a köztudatban. Úgy fogalmaznék, az universiade az olimpia előszobája.
Számos sikeres élsportoló jár az ELTE-re, többek között Szilágyi Áron és Siklósi Gergely vívó, vagy éppen Kapás Bolgárka úszó. Az ELTE vonzza a magyar sportcsillagokat?
Ezen még nem nagyon gondolkodtam. Amikor ide jelentkeztem, még nem számítottam élsportolónak. Tény, hogy az ELTE-nek nagy a presztízse, ami miatt sokak számára kifejezetten vonzó. Elképzelhető ugyanakkor, hogy sokan pont azért választják ezt az egyetemet, mert tudják, hogy sikeres élsportokók járnak ide. Ez persze csak az én véleményem. Azt is tapasztalom, hogy a legtöbb sportoló azért mégiscsak a Testnevelési Egyetemet választja, főként azok, akik sportkarrierjük után a sport világában képzelik el a jövőjüket.
Csak kevesen tudják, hogy szakaszvezetőként szolgálsz a Magyar Honvédség Sportszázadában, hiszen a Budapesti Honvéd Sportegyesület igazolt atlétája vagy. Megfordult már a fejedben, hogy az egyetem és az élsport után katonai pályára lépj?
Tavaly szeptember óta tartozom a Magyar Honvédség szerződéses állományához. Egy ilyen komoly döntés előtt mindenképpen szeretném megismerni a katonaélet valamennyi aspektusát, pontos válasszal így egyelőre nem tudok szolgálni.
Elenyésző azoknak a magyar egyetemistáknak a száma, akik rendszeresen sportolnak. Magyar gyaloglóbajnokként ajánlod nekik a gyalogolást?
A versenyszerűt, amelyet én csinálok, nem igazán, hiszen speciális felkészítést igényel. A hétköznapi gyaloglást viszont igen, hiszen – mint minden sport – kikapcsolja az embert, eltereli a gondolatait, kizökkenti a hétköznapjaiból és felfrissíti. Ezenkívül javaslom a futást is, amelyhez semmi sem kell, és mindenki számára elérhető.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Tóth József
