Csak kevésen múlott, hogy Farkas Petra, a Károli Gáspár Református Egyetem szociálpedagógia szakos hallgatója, a Budapesti Honvéd versenyzője kijusson a nyári ötkarikás játékokra, de – mint mindig – hamar túltette magát a csalódáson. Az U23-as korosztályban Európa-bajnok sportolónő amikor éppen nem edz vagy versenyez, gyermek- és ifjúságvédelemmel ismerkedik. A sportban mások ellen küzd, a szakmájában viszont másokért. Bár mindig is a sprintszámokban volt jó, egy fedett pályás versenyen figyeltek fel rá a távolugrógödörben. Nem adta fel álmait, és egyszer ott szeretne lenni a sport legnagyobb ünnepén, az olimpián.
Olvasási idő: 5 perc
– Bosszantó, milyen kevésen múlt az olimpiai részvételed.
– Valóban. Néhány évvel ezelőtt megváltoztatták a kvalifikációs rendszert, aminek röviden az a lényege, hogy most már nemcsak az számít, ki mekkorát ugrik, hanem az is, milyen versenyen. Az atlétákat ez alapján pontozzák, és az öt legjobb versenyen szerzett pontjaikat átlagolják. Ez a rendszer igazságosabb, mint a régi, mert nem elég csak egy versenyen jól szerepelned az olimpiai részvételhez. Összesen harminckét női távolugró utazhatott Tokióba, az új pontszámítás szerint én a harmincnegyedik voltam. Ha valami oknál fogva, mondjuk fertőzés miatt, egy-két távolugró mégsem indulhatna, én léphetnék a helyükbe, de ilyen rövid idő alatt rendkívül nehéz lenne alkalmazkodnom a kinti körülményekhez.
– Sikerült túltenned magad a csalódáson?
– Igen. Az olimpia egyelőre csak álom marad, de szerencsére az idény fő versenyén, az U23-as Európa-bajnokságon első lettem, úgyhogy nem búslakodom. Hab lett volna a tortán, ha az olimpiára is kijutok, de ezen már nem tudok változtatni. Fiatal vagyok, jó néhány olimpia van még bennem.
– Mindenki másképpen dolgozza fel a kudarcokat, te hogyan?
– Kibeszélem magamból a hozzám legközelebb állóknak. Ilyenkor az első egy-két napon nagyon sok gondolat kavarog a fejemben, de utána már nem rágódóm a történteken, hanem előre tekintek. Jobb hamar túltennem magam a kudarcokon, mert várnak az új kihívások, az edzések és a versenyek.
– Néhány hónappal ezelőtt gondoltad volna, hogy ilyen kevésen múlik a részvételed az ötkarikás játékokon?
– Egész évben ott lebegett a szeme előtt, hogy ha jól sikerül a szezon, akár az olimpia is összejöhet. A sprintszámokhoz hasonlóan nálunk is olyan elképesztően sűrű a mezőny, és olyan sokan vagyunk erre a harminckét helyre, hogy nagyon nehéz kiharcolni az olimpiai részvételt.
– Az U23-as Európa-bajnokságon vigasztalódhattál, hiszen te lettél az első, ráadásul egyéni csúcsot ugrottál. Ez elég erőt ad, hogy a jövőben továbbra is az olimpia legyen a célod?
– Mindenféleképpen óriási lökés a folytatáshoz, ráadásul rengeteg tapasztalatot szereztem. Testben és lélekben is a legjobbat kellett kihoznom magamból, egy pillanatra sem engedhettem ki. Bár csak kicsivel több mint két hete volt az Eb, csupán néhány napja fogtam fel igazán, hogy kontinensbajnok lettem.
– Az egyéni csúcsod hatszázhetvenhárom centiméter. Hány centi van még benned?
– Talán babonából, de soha nem centiméterekben gondolkodom, ám ennek ellenére úgy vélem, a jövőben sokkal jobb lesz a teljesítményem. Van még bőven tennivalóm a konditeremben, és ha tovább erősödöm, még javíthatok a legjobb eredményemen. Bizakodom, hogy idővel közelebb kerülök az országos csúcshoz is, sőt esetleg meg is döntöm.
– Kíváncsi vagyok, tudod-e, mi a női távolugrás világrekordja, és ki tartja.
– Hát, ha jól emlékszem, hétszázötvenkettő centiméter, és hogy már nagyon régen ugrották.
– Méghozzá ezerkilencszáznyolcvannyolcban, egy orosz atléta, Galina Csisztyakova. Hogyan lehet egy világcsúcs ilyen régi?
– Nehéz kérdés. Biztos, hogy vannak olyan régi technikák és edzésmódszerek, amelyeket nem nagyon ismerünk, és nem is nagyon beszélnek róluk. Érdekes, hogy férfi távolugrásban ugyanakkor azt tapasztalhatjuk: ha belépéssel, azaz érvénytelen ugrással is, de voltak már néhányan, akik megközelítették a világcsúcsot, a nyolc méter kilencvenöt centimétert, de jelenleg nem gondolom, hogy megdöntenék.
– Szociálpedagógusnak tanulsz, de csak kevesen tudják, mit is takar ez pontosan.
– Leginkább gyermek- és ifjúságvédelemmel, illetve az iskolai szociális segítéssel foglalkozunk. A gyakorlati órákon jóformán minden szociális területet érintünk, a pszichiátriától kezdve egészen a hajléktalanellátásig. – Érdekes párosítás, hiszen a versenysportban az a célod, hogy legyőzd az ellenfeled, a segítőszakmában azonban az, hogy felkarold a segítségre szorulókat.
– Sokat gondolkodtam, hogy pszichológusnak vagy gyógypedagógusnak tanuljak, de a Károli Gáspár Egyetem honlapját böngészve rábukkantam a szociálpedagógus szakra. Akkor még nemigen tudtam, mit is jelent pontosan, de a leírás alapján azonnal megfogott. Szeretem a gyerekeket, ők azok, akikre a legtöbb figyelmet kell fordítanunk. Nagyon megfogott ez a szak, így végül e mellett kötöttem ki.
– Térjünk vissza a távolugráshoz. Kiért fogsz szorítani az olimpián?
– A magyarok atléták közül természetesen mindenkinek szurkolok, és Naszti személyében (Nguyen Anasztázia – a szerk.) távolugrásban is lesz magyar érdekeltség. Továbbá nagyon kedvelem az ukrán Marina Bek–Romancsukot is. Ő a példaképem, remélem, hogy a dobogón végez.
– Miért olyan szimpatikus neked?
– Bár csak néhányszor volt alkalmunk beszélgetni, gyorsan kiderült, hogy hasonló a mentalitásunk. Szeretettel és kedvesen viszonyul minden versenytársához. Személyiségén kívül versenystílusa is tetszik: irigylésre méltó, ahogyan az idei fedett pályás Eb-n a hatodik sorozatban mutatott teljesítményével végül megnyerte a versenyt.
– Ki nyeri az olimpiát női távolugrásban?
– Ezt a kérdést nem tudom megválaszolni, annyira sűrű a mezőny. Bárki hibázhat, ugyanakkor bárki elérhet kiugró eredményt. Általában ráérzek a győztesre, de most ötletem sincsen. Sok múlik azon, ki, hogyan szerepel a selejtezőben.
– Mire számíthatunk a magyar atlétáktól Tokióban?
– Ez is nagyon nehéz kérdés. Biztos, hogy mindenki odateszi magát, és igyekszik kihozni magából a maximumot, azaz megközelíteni vagy megdönteni egyéni csúcsát. Bízom benne, hogy sok döntősünk lesz, akik szép eredményt érnek el.
– Már csak annyi maradt hátra, hogy megtippeld, hány aranyéremmel érkezik haza a magyar olimpiai küldöttség.
– Szilágyi Áron aranyérme mellett lesz még egy vívásban, ezen kívül úszásban és kajak-kenuban várok első helyezéseket.
A Tokiói olimpián résztvevő magyar atléták névsora:
- Bartha-Kéri Bianka (800m síkfutás)
Gyurátz Réka (kalapácsvetés)
Kácser Zita (3000m akadályfutás)
Kovács Barbara (20km gyaloglás)
Kozák Luca (100m gátfutás)
Krizsán Xénia (hétpróba)
Madarász Viktória (20km gyaloglás)
Márton Anita (súlylökés)
Nguyen Anasztázia (távolugrás)
Szilágyi Réka (gerelyhajítás)
Tóth Lili Anna (3000m akadályfutás)
Wágner-Gyürkés Viktória (3000m akadályfutás)
Halász Bence (kalapácsvetés)
Helebrandt Máté (50km gyaloglás)
Koroknai Máté (400m gátfutás)
Szögi István (1500m síkfutás)
Szűcs Valdó (110m gátfutás)
Rivasz-Tóth Norbert (gerelyhajítás)
Venyercsán Bence (50km gyaloglás)
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Farkas Petra Facebook-oldala
