Kemény fából faragták Kapás Boglárkát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem másodéves pszichológus hallgatóját, világ- és Európa-bajnok úszót, aki tünetmentesen esett át a koronavírus-fertőzésen, majd pedig a pandémia elleni küzdelemből is kivette a részét.
Olvasási idő: 4 perc
A 2016-os riói olimpián bronzérmet nyert Kapás Bogiról márciusban derült ki, hogy az úszóválogatott több tagjával együtt – közöttük Kozma Dominikkal, Bochus Richárddal és Szabó Dáviddal – ő is elkapta a COVID-19 vírust. Mindez vélhetően a thaiföldi edzőtáborban történhetett, ahonnan március 13-án tért haza a csapat, Bogi pedig március 31-én tudta meg, hogy második tesztje is pozitív lett.
Először nagyon megijedt, ám igazi sportember lévén hamar túljutott a kezdeti félelmeken, és a kéthetes házi karantén után újult erővel vágott neki a felkészülésnek. Tettrekészségét és segítőkészségét bizonyítandó, április 30-án a Testnevelési Egyetem kampuszán számos élsportolóval együtt, – akik már átestek a betegségen -, vérplazmát adott, ezzel is segítve a koronavírus elleni küzdelmet.
M.F.: Milyen tüneteket észleltél magadon a betegség közben?
K.B.: Szerencsére végig jól éreztem magam, és tüneteim sem voltak. A válogatott orvosai egyébként számítottak is erre, hiszen tudták, hogy az élsportolók szervezete erős, így várható volt, hogy számottevő tünetek nélkül megússzuk a betegséget.
M.F.: Voltak fizikailag megterhelő pillanatai a betegségnek, és ha igen, melyek voltak ezek?
K.B.: Inkább lelkileg viselt meg az egész. Őszintén szólva, elsírtam magam, amikor megtudtam, hogy elkaptam a fertőzést. Nagyon sokkolt a hír, hiszen az ember a járványról hall úton-útfélen. Annak ellenére, hogy nem volt semmilyen tünetem, nagyon megijedtem, mert nem tudtam, mi fog ezután következni. Ezt követően telefonon beszéltem a családommal, az edzőmmel, az orvosokkal és a barátaimmal, akik megnyugtattak. Mindenképpen szerettem volna megosztani az emberekkel, hogy fertőzött lettem, hiszen úgy gondolom, nagyon tanulságos esetről van szó. Abban biztos voltam, hogy a lehető legszemélyesebb úton szeretném elmondani ezt a külvilágnak, rávilágítva arra, amiről a szakemberek hetek óta beszélnek: bárhol elkaphatjuk a vírust, a betegség pedig nem feltétlenül okoz tüneteket. Ennek érdekében videóüzenetet készítettem, amelyet a közösségi oldalamra tettem ki. Próbáltam derűlátó maradni. A házi karantén alatt olyan dolgokra is volt időm, amelyekre eddig nem: olvastam, főztem és kertészkedtem. Nagyon hiányzik azonban édesapám, aki Erdélyben él, így sajnos egy ideig még nem láthatjuk egymást. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a rajongóimnak a rengeteg biztató üzenetért. Nagyon nagy lelki erőt adtak, egyszerűen csodálatosak!
M.F.: Ezek szerint nem is kaptál semmilyen kezelést, miután kiderült, hogy elkaptad a fertőzést?
K.B.: Nem, szerencsére nem volt szükség semmilyen beavatkozásra. Amíg karanténban voltam otthon, gyakrabban mértem a lázam, és jobban odafigyeltem magamra edzés és tornázás közben.
M.F.: Szedtél több vitamint vagy valamilyen “csodaszert”?
K.B.: Élsportolóként táplálékkiegészítőket és vitaminokat szedek, de semmiféleképpen sem nevezném ezeket csodaszereknek.
M.F.: Említetted, a karantén alatt is figyeltél arra, hogy meglegyen a napi testmozgás. Mi mindent csináltál?
K.B.: Mindenféle megoldással próbálkoztam. Például gumikötelet erősítettem a derekamra, majd egy oszlophoz kötöztem. A kötél visszahúzott úszás közben a medencében, tehát nem tudtam előrehaladni, erősítésnek viszont kiváló volt. Hosszú hetekre fel kellett függesztenem az edzéstervem, így sokat jógáztam, tornáztam, spinningeltem és futottam. Ám be kell valljam, semmilyen sport vagy mozgásforma sem tudja visszaadni ugyanazt az érzést, amit úszás közben érez az ember. Mivel élsportolóként ahhoz vagyok hozzászokva, hogy naponta 12-14 kilométert úszom, arra törekedtem, hogy szinten tartsam magam, amennyire csak lehet, de csak nehezen tudtam pótolni az úszást. Nehéz felmérnünk, de tény, hogy minél több hét telik el, annál távolabb kerülünk a jó fizikai állapotunktól, amellyel edzeni lehet. Általában a kihagyott idő kétszeresének kell eltelnie ahhoz, hogy újra jó formába lendüljünk, s ha minden jól megy, ez nagyjából három hónapot vesz majd igénybe.
M.F.: Hogyan kezdted el az edzéseket a karantén után?
K.B.: Nagyon sok hét esett ki, ezért fokozatosan próbáljuk visszahozni a régi formámat, ám mindennél fontosabb, hogy újrakezdhettem az edzéseket. Már tudjuk, mikor lesz a következő nagy verseny, ugyanis nemrég derült ki, hogy jövő májusban rendezik meg a budapesti Európa-bajnokságot – mindez ösztönzőerőt ad. A legfőbb tervem továbbra is az, hogy részt vegyek a 2021-es nyári olimpiai játékokon. Tokió, vigyázz, mert jövök!
M.F.: Változott a teljesítményed a betegségedet követően?
K.B.: Természetesen igen. Úszóberkekben úgy mondjuk, hogy az úszók vízérzékelése pár nap alatt eltűnik, és bármennyire is próbálkoztam, nem tudtam olyan intenzitással edzeni, mint normál esetben. Ám edzőmmel, Virth Balázzsal mindent megteszünk, hogy minél hamarabb formába lendüljek.
M.F.: Beszéljünk kicsit az egyetemi tanulmányaidról is! Mik a terveid?
K.B.: Az életem most szinte kizárólag az úszásról szól. Igyekszem helytállni az egyetemen is, de sokszor kell halasztanom a vizsgáimat és a félévet. Szerencsére az egyetem tolerálja és segíti az élethelyzetemből adódó változásokat. Természetesen nekem is le kell tennem minden vizsgát ugyanúgy, mint bárki másnak, de a versenyek és az edzőtáborok miatt több időt kapok rá.
M.F.: Visszatekintve az elmúlt pár hétre, mi a legfontosabb tanulság?
K.B.: Felértékelődtek a szeretteinkkel töltött közös pillanatok és a hétköznapok apró, eddig teljesen természetesnek vélt dolgai.
Kapás Bogival korábban készült interjúnkat itt olvashatod el, ez pedig a sportoló hivatalos Facebook-oldala.
Ha kíváncsi vagy, milyen vagányan nyilatkoztott Bogi a riói olimpiai bronz után, nézd meg ezt a rövid videót!
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Derencsényi István, Lovagi Milán, TSH
