A Debreceni Egyetem rekreáció és életmód szakán elsőéves hallgató, a DEAC felnőttvilágbajnok kardvívója remek évet zárt tavaly, amit több elismeréssel díjaztak a szurkolók és a szakemberek.
Olvasási idő: 2,5 perc
– Már most meg lehetne tölteni egy szobát az érmeiddel és a különböző díjaiddal.
– Minden érmemnek és díjamnak egyformán örülök. Rendkívül megtisztelő, hogy sokan gondolnak rám, különösen szülővárosomban, Debrecenben. Az érmek és az elismerések mögött rengeteg munka és erőfeszítés áll, a sikert pedig nemcsak magamnak, hanem edzőimnek, a családomnak és a körülöttem állóknak is köszönhetem. Változatlanul az a célom, hogy még több érmet és címet gyűjtsek.
– Köztudott, hogy rajongsz Debrecenért. Mi köt ennyire a városhoz?
– Sokkal nyugodtabb, mint a főváros, az emberek kedvesek és befogadóak. Imádom a Nagyerdőt és a főteret, mindkettőhöz szép emlékek kötnek, ráadásul a családom is itt él.
– El tudnád képzelni az életedet Budapesten?
– Már most is kétlaki életet élek, meglehetősen sok időt töltök a fővárosban. Nem zárom ki, hogy egyszer majd ott élek életvitelszerűen, de most pont jó, hogy néhány rohanós budapesti nap után visszajöhetek a jóval nyugodtabb Debrecenbe.
– Mit jelent pontosan, hogy kétlaki életet élsz?
– Kedden, szerdán és csütörtökön a válogatott edzésén veszek részt, és a hazai versenyek jelentős részét is általában Budapesten rendezik. Természetesen Debrecenben is sokat tréningezek a klubomnál, ám pihenni itt is akkor tudok igazán, ha akad egy-egy szabad hétvégém.
– Mindemellett még egyetemre is jársz.
– Ja, igen, majdnem el is felejtettem. Nem sok időm marad rá a sűrű versenynaptár miatt. Egyéni tanrenddel készülök a vizsgákra, csak így tudok két fronton is helytállni.
– Milyen érdekes, a tavaly világbajnokságot nyert női kardcsapat több tagja is egyetemre jár.
– Így van. Mindhárman (Battai Sugár, Pusztai Liza és Szűcs Luca – a szerk.) elsőévesek vagyunk, időnként beszélünk az egyetemi tanulmányainkról, főleg edzések előtt és után.
– Szerinted a vívók közül miért végeznek, végeztek olyan sokan egyetemet?
– Több oka van. A vívás nemcsak fizikai, hanem mentális sport is egyben. Amikor pástra lépsz, nagyon ott kell lenned fejben. Azt is látom, hogy a hazai vívótársadalom valahogy megköveteli, hogy legyen diplomája az embernek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az élsport sem életbiztosítás, így aztán nem árt, ha a sportolóknak egyetemi végzettségük is van. Végül pedig a tanulás arra is jó, hogy elvonja a figyelmemet a vívásról.
– Nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, erre az évre is merész célokat tűztél ki magad elé.
– Valóban nem. Szeretnék helytállni a soron következő junior-világbajnokságon és az olimpiai kvalifikációs versenyeken, hiszen álmunk, hogy a kardcsapattal ott legyünk a 2024-es párizsi játékokon. Az egyetemen szeretném sikeresen zárni a tavaszi félévet, ami az első nagy lépés, hogy elvégezzem az alapképzést.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Fotó: nso.hu
