A VEDAC dobóatlétája élete eddigi legrangosabb világeseményére, az Egyetemi Világjátékokra készül, és úgy véli, ha addig javul a formája, akár a legjobb hat között is végezhet.
Olvasási idő: 2 perc
Július 28-án kezdődik, és augusztus 8-án fejeződik be a kínai Csengtuban a világ egyetemi sportjának csúcseseménye, a sokak által csak Universiadeként ismert Egyetemi Világjátékok.
A nemzetközi sporteseményen 113 magyar hallgató vesz részt. Néhányukat egy rövid sorozat keretében szeretnénk bemutatni nektek. Az első részben Czeller Gábor kalapácsvetővel, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem hallgatójával, a VEDAC versenyzőjével ismerkedhettek meg.
Diszkoszvetőként kezdte, de a veszprémi VEDAC-nál hamar meggyőzték, a kalapács „jobban áll a kezében”, vagyis testi adottságait sokkal jobban ki tudja használni kalapácsvetőként. Szerencsére nem kellett győzködni, hamar szakágat váltott, aminek meg is lett az eredménye. Mára már elmondhatja magáról, ő a VEDAC egyik legígéretesebb versenyzője, aki élete eddigi legnagyobb megméretésére, az Egyetemi Világjátékokra (EVJ) készül.
„Már javában zajlik a formaidőzítés, jelenleg súlyzós edzéseket végzek – mondta Gábor, aki a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem sport- és rekreációszervezés szakos hallgatója. – Arra figyelünk, hogy ebben a felkészülési szakaszban minél rövidebbek és hatékonyabbak legyenek a foglalkozások. Egyébként Zsivoczky Attila kereste fel a szakmai igazgatónkat azzal a kérdéssel, nem akarok-e elindulni a világjátékokon. Rögtön kaptam az alkalmon, hiszen kitűnő lehetőség, hogy újra világversenyen vehessek részt. Nagyon örülök, mert ez lesz sportpályafutásom eddigi legrangosabb eseménye.”
Gábor komolyan veszi a versenyt, hiszen mégiscsak a világ legjobb egyetemi sportolói vesznek részt rajta. A július 7-én és 8-án megrendezett országos bajnokságon elért 5. helyével melegített az EVJ-re. A 71.70 méteres eredménye nincs élete tíz legjobb dobása között, amivel Gábor is tisztában van, ám ettől még nem esik kétségbe.
„Nem vagyok igazán elégedett az ob-n mutatott formámmal, úgy is mondhatnám, valamelyest alulteljesítettem. Jól indult a verseny, de aztán kicsit rágörcsöltem, és több technikai hibát követtem el, amit nem lett volna szabad. Úgy vélem ugyanakkor, hogy ekkora dobással ott lehetek a döntőben a világjátékokon. Persze nehéz jóslásokba bocsátkozni, hiszen egyáltalán nem ismerem a mezőnyt, ráadásul sok minden függ attól ki milyen formában lesz aznap. Van, hogy egy hetvenhárom méteres dobás elég a dobogóhoz, máskor meg ennél három-négy méterrel nagyobbat kell dobni, hogy érmet nyerjen az ember. Célom, hogy döntőbe kerüljek, és hogy legalább a hatodik-nyolcadik hely környékén végezzek.”
Gábor bízik benne, hogy Csengtuban majd másfél-két méterrel nagyobbat dob, mint az idei országos bajnokságon, amivel meglehetősen előkelő helyezést érhet el. Megvan rá minden esélye, hiszen ebben az évben egyszer már 74.24 méterre repült a kezéből a kalapács – ez egyben egyéni csúcsa is.
Ha már országos bajnokság: Gábornak alkalma nyílt egy dobókörbe állni a magyar kalapácsvetés legnagyobb reménységével, Halász Bencével, aki megnyerte a viadalt.
„Bár Bence más ligában versenyez, mint én, volt alkalmam ellesni tőle ezt-azt. Kitűnő adottságai vannak a kalapácsvetéshez, remek versenyzőtípus – utóbbit én is szeretném elsajátítani. Nem akarok ugyanakkor ugyanolyan lenni, mint ő, hiszen eltérő az alkatunk. Én azzal lehetek sikeres, ha gyors és erős vagyok.”
Gábortól azt is elárulta, hogy kalapácsvetésben csak későn, 30-35 éves korukban érnek be az atléták, ezért a mindössze 24 éves sportoló úgy véli, sokáig fog még versenyezni, és bőven van ideje fejlődni.
„Egyelőre még nem látom sportkarrierem végét, de nem is nagyon akarom. Azt azonban már most kijelenthetem, hogy később a sportban szeretnék elhelyezkedni, ezért is jelentkeztem a TF-re. Hogy milyen munkakörben? Nem tudom, de annyi biztos, a sport mindörökre az életem része marad.”
Itt találjátok Gábor tíz legnagyobb dobását kalapácsvetésben, itt pedig azt nézhetitek meg, hogyan dobta el a kalapácsot a tavalyi atlétikai országos bajnokságon.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Fotó: Németh Attila
