Noha csupán öt évvel ezelőtt ismerkedett meg a muay thai-jal a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) másodéves gazdálkodás és mendezsment szakos hallgatója, Kiss Barnabás, élete első felnőtt thaiboksz-világbajnokságán máris bronzérmet nyert. Nemcsak azért választotta a sportolás mellett az egyetemet, mert gondoskodni akar a jövőjéről, hanem azért is, mert egyszerűen szeret tanulni.
Olvasási idő: 3,5 perc
– Alighogy megérkeztél a thaiföldi világbajnokságról, máris vizsgázni mentél. Hogy is van ez?
– Szerencsére sikerült két vizsgát is áttennem a világbajnokság utánra, ebből az egyik éppen most ért véget – mesélte Barnabás, aki az U23-asok mezőnyében a 81 kilogrammos súlycsoportban állhatott dobogóra. – Sajnos nem tudtam eleget készülni rá, úgyhogy valószínűleg meg kell majd ismételnem. Kint a világbajnokság alatt is vizsgáztam, az viszont nagyon jól sikerült.
– Bizonyára viccelsz.
– Nem, a központi teszteket sajnos nem volt lehetőségem máskor megírni, ezért Thaiföldről kellett bejelentkeznem és online vizsgáznom, sőt még a tárgyfelvételem is erre az időszakra esett. Már elég jól kezelem ezeket a helyzeteket, mert az évek alatt meg kellett tanulnom, hogyan tudom a lehető legjobban összeegyeztetni a tanulást és az élsportot.
– Valter Attila jut eszembe, aki két járat között a reptéren is a szakdolgozatát írta.
– Az az igazság, hogy én is magammal vittem a lapotopomat és a számvitel tankönyvemet a repülőre, és amíg a csatlakozásra vártunk, tanultam.
– Életed első felnőtt világbajnokságán harmadik lettél. Hogy lehet ez?
– Ahhoz, hogy kijussak, egy nálam jóval esélyesebb és idősebb ellenfelet kellett legyőznöm az itthoni válogatóversenyen. Szerencsére sikerült, így én utazhattam a vb-re. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy megnyerem a versenyt. Lehet, hogy mindez furcsán hangzik, de ha az ember nem fogalmaz meg magának merész és néha ijesztő célokat, akkor soha nem ér el nagy dolgokat. Nem szeretek a külső körülményekre hivatkozni, de a legjobb négy közé jutásért vívott meccsen sajnos egy rúgásom következtében megzúzódott a lábfejem, így az elődöntőt némi hátránnyal vívtam meg – sajnos sikertelenül. Először rendkívül csalódott voltam, de most, hogy már kicsit lecsillapodtak az érzelmek, összességében elégedett vagyok az eredményemmel. Bízom benne, hogy a következő világbajnokságról már a legfényesebb éremmel térhetek haza.
– Miért éppen a thaibokszra esett a választásod?
– A sport szeretetét a szüleimtől örököltem – bár ők sosem voltak élsportolók –, ráadásul mindhárom testvérem is sportol valamit. Korábban több sportágat is kipróbáltam, síeltem, sziklát másztam, lovagoltam, kézilabdáztam és atletizáltam is. Mindig is szerettem volna kipróbálni valamilyen küzdősportot, és először a kempóra esett a választásom. Ez kicsit hagyományosabb harcművészet, de természetesen ebben is van küzdelem. Viszonylag gyorsan fejlődtem, és rövid idő alatt be is kerültem a válogatottba. Később egy edzőtársammal elmentünk kipróbálni egy thaiboksz edzést, és azonnal beleszerettem a sportág mozgáskultúrájába. Az is nagyon tetszett, hogy ebben sokkal inkább a küzdelem donimál, mint a hagyományosabb formagyakorlatok. Az első edzőm nem tudta vállalni a versenyeztetésemet, viszont javasolta, hogy mindenképpen próbáljam ki magam a ringben. Így kerültem jelenlegi klubomhoz.
– Hogy lehet, hogy a sportolás mellett időben elkezdted az egyetemet is?
– Számomra sosem volt kérdés a továbbtanulás. Egyrészt azért, mert tudom, hogy itthon versenyzőként a thaibokszból nem lehet megélni, csak szenvedélyből lehet csinálni. Másrészt azért, mert bármilyen furcsán hangzik is, szeretek tanulni, és sok minden érdekel.
– Itthon mennyire népszerű a thaiboksz?
– Bár csak öt éve űzöm, úgy látom, az utóbbi években sokat nőtt a sportág népszerűsége Magyarországon. Ez részben annak is köszönhető, hogy vezetőváltás volt a szövetségben, ami némiképpen fellendítette a sportág ismertségét, másrészt az emberek egyre inkább kezdik elengedni azokat a sztereotípiákat, hogy ezekre az edzésekre csak vadállatok járnak, akik az első edzésen széttépik őket. A nemzetközi szövetség célja, hogy a thaiboksz minél látványosabb, illetve nézhetőbb legyen, és a 2028-as olimpián már teljes értékű sportágként szerepeljen.
– A magyar egyetemisták körében mennyire hódít a sportág?
– Jóllehet több egyetemista ismerősöm is van, aki már kipróbálta – sőt néhányan még edzésekre is járnak hozzám –, csak nagyon kevesen jutnak el magas szintre. Ennek oka, hogy ez a sport nem igazán egyetemistáknak való, mert a klasszikus egyetemi élet mellett – bulizás, alkoholfogyasztás – nem lehet sikeresen űzni. Sajnos az alkohol nagyon felborítja a fehérjeszintézist, lassítja az izomregenerációt, és rendkívül nagy a kalóriatartalma, így kifejezetten előnytelen versenyszezonban fogyasztani. Az éjszakázások szintén nagyon rossz hatással vannak az edzésmunkára, úgyhogy a világbajnokság előtt két hónappal egyetlen korty alkoholt sem ittam, és bulizni sem mentem el.
– Most azért belefér egy kis lazulás?
– Természetesen ilyenkor én is elmegyek kikapcsolódni a barátaimmal, és megünnepeljük a győzelmeket, csupán versenyszezonban van érvényben az igencsak szigorú alkoholtilalom. Azért a sportot ilyenkor sem teszem félre, csak most tudatosan másféle mozgásformákat végzek a thaiboksz helyett, hogy tartsam a formám, és ne égjek ki. Többek között elmegyek a haverokkal focizni vagy kondizni. Januártól azonban teljes gőzzel készülök a februári Európa-bajnokságra, amelyet Isztambulban rendeznek meg. Mozgalmas lesz a következő év, mert nagyon sok nemzetközi megméretésen szeretnék részt venni, és ha minden igaz, én fogom képviselni Magyarországot a szeptemberi oroszországi egyetemi világbajnokságon is.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Magyar Muay Thai Országos Sportági Szakszövetség Facebook-oldala
