Ősszel kezdte tanulmányait a Széchenyi István Egyetemen Sipőcz Richárd, a magyar judo reménysége, aki már számtalan utánpótlás versenyen bizonyította rátermettségét, sőt már a felnőttek között is letette a névjegyét. Edzője: Gyimes Nikolett szerint még nagyon sokra viheti. Edző és tanítványa közösen válaszoltak az UniSport kérdéseire.
Olvasási idő: 5 perc
A magyar judo nagy reménysége az SZE tanulója, Sipőcz Richárd, sokszoros utánpótlás Európa-bajnok, de van már érme felnőtt versenyről is. A sport- és rekreációszervező szakos judós nem csak a tatamin, de a tanulásban is jeleskedik.
J.M.: Fiatal korod ellenére számtalan érmet szereztél már. Melyikben volt a legtöbb munka és volt-e, amire nem számítottál?
S.R.: Nem igazán tudnék kiemelni egy felkészülést sem, mindegyiknek megvolt a maga nehézsége, mindig sok munkát teszek a felkészülésbe. A Budapest Grand Prix bronzéremre nem számítottam, de az nagyszerű siker volt.
J.M.: Győriként milyen érzés volt az EYOF-on megméretni magad? Nagyobb nyomást vagy több motivációt jelentett?
S.R.: Nagyon nagy élmény volt, leginkább lehetőségnek fogtam fel. Jól viseltem a nyomást, hiszen mindenki érmet várt tőlem.
J.M.: A SZESE-nél Gyimesi Nikolett az edződ, kívülről úgy látszik, hogy ez egy nagyon gyümölcsöző kapcsolat. A kezdet is könnyű volt?
S.R.: Minden fiatalkori rosszaságom ellenére könnyű volt a kezdet, már akkor sikerült megtalálni a közös hangot.
J.M.: Utánpótlás versenyzőként már jócskán bizonyítottál és már a felnőttek között is letetted a névjegyed. Mi a következő lépcsőfok?
S.R.: Bízom benne hogy ott lehetek az olimpián jövő nyáron.
J.M.: Hogy látod, van esélyed az olimpiai kvalifikációra?
S.R.: Szerintem jó esélyem van kijutni. A kijutáshoz szükséges pontjaimnak több, mint a fele már megvan, így belátható távolságban van az olimpiai kvalifikáció.
J.M. Egy nehéz időszakban kezdted el az egyetemi tanulmányaidat. Hogy érzed magad az egyetemen?
S.R.: Nagyon jól érzem magam az egyetemen, jól össze tudtam hangolni a tanulmányaimat és egy nagyon jó, új társaságba csöppentem.
J.M.: Hogy tudod beosztani az idődet az edzés, tanulás és pihenés között?
S.R.: Az óráim nagyon jól oszlanak el a hét folyamán így könnyen kivitelezhető.
J.M.: Mennyire visel meg a járványhelyzet? Mennyit tudsz ilyenkor edzeni, vannak-e versenyek?
S.R.: Azt kell, hogy mondjam, hogy szerencsés helyzetben vagyunk. Ugyanúgy tudunk edzeni, vannak edzőtáborok és a versenyeket is megtartják.
Nagyon sokat tett a SZESE judo szakosztályának sikeréért Gyimes Nikolett, kezei alól számtalan kiváló versenyző, magyar bajnokok sora került ki, Sipőcz Richárd pedig most bontogatja a szárnyait, akire fényes jövő várhat.
J.M.: Páratlan edzői pályafutás áll Ön mögött, melyik magaslatot és mélypontot emelné ki az eddigi pályafutásában?
Gy.N.: Szerencsére mélypontból nem volt sok, leginkább a 14 évvel ezelőtti teremgondok jutnak eszembe, de végül az is megoldódott, azóta edzünk az egyetemen. Meg kicsit azt is fájlalom, hogy a sikereink ellenére is komoly szakmai vitáim vannak az MJSZ szakmai vezetésével. A sikerekről persze szívesebben beszélek: versenyzőként hatalmas élmény volt Masters világbajnokságot nyerni 2003-ban és 2011-ben. Ricsi edzőjeként számtalan világversenyt izgulhattam végig (7 Európa Bajnokság, 2 világbajnokság és az EYOF), ahol Ricsi öt Európa-bajnoki címet szerzett. Egy edzőnek mindig nagy élmény, ha a tanítványának szól a himnusz. Ebből merítek erőt, ebből tudok tovább építkezni, dolgozni.
J.M. Korábbi nyilatkozataiból egy nagyon erélyes, határozott edző képe bontakozott ki. Mesélne arról, hogy milyen az edzői filozófiája? Hogy kell elképzelni Önnél edző és tanítvány viszonyát?
Gy.N.: Mint pedagógiai alapelv sem elhanyagolható, de számomra különösen fontos a következetesség. Az edző-tanítvány viszony dinamikusan fejlődik az évek során, és a fölé-alárendeltségből alakul át egyre inkább közös munkává. 15 éve vagyok Ricsi edzője: egészen máshogy viszonyulok egy kisgyerekhez, mint egy kamaszhoz, most pedig már egy fiatal felnőtthöz. Ez megmutatkozik abban is, hogy próbálom egyre többször bevonni a döntésekbe.
J.M.: 15 év már hosszú idő, mióta Ön Sipőcz Richárd edzője. Milyen volt mégis a kezdet, és hová jutottak el eddig? Miben fejlődött legtöbbet a tanítványa?
Gy.N.: Ricsi nagyon eleven kisfiú volt, de nem neveletlen! Folyamatosan le kellett kötni a figyelmét, ez volt a legnehezebb. Aztán szépen lassan jönni kezdtek az eredmények: az első országos sikerek után, már elsőéves ifjúsági versenyzőként 2016-ban ifjúsági Európa Bajnokságot nyert. A többi pedig már történelem. A fejlődése töretlen, én azt emelném ki, hogy nagy technikai repertoárral dolgozik, és az, hogy a küzdelemben jobbra és balra is tud dobni, szintén kiemelendő.
J.M.: Kívülről nézve melyik volt Ricsi legjobb versenye? Ön melyik eredményére a legbüszkébb?
Gy.N.: Minden eredményére nagyon büszke vagyok, ahogy a többi tanítványom eredményeire is, nem is szeretnék egyet-kettőt kiemelni. Hogy melyik volt a legjobb? A 2017-es győri EYOF fantasztikus élmény volt a hazai közönség előtt, de a tavalyi Budapest Grand Slam is kiemelkedően jó versenye volt Ricsinek.
J.M.: Nap, mint nap együtt dolgoznak, hogy látja, reális cél most Ricsinek az olimpia?
Gy.N.: Van még esélye kijutni, a vírushelyzet miatt elég nehézkes a versenyzés most mindenkinek. Jelenleg a világranglista 34. helyén áll, kijutni a 28. helytől lehet, ez nem behozhatatlan hátrány.
J.M.: Mire számíthatunk Ricsitől, hogyha töretlen marad a fejlődése?
Gy.N.: Reális cél számára az olimpiai és világ bajnoki érmek elérése. Ennek függvénye természetesen a megfelelő minőségű és mennyiségű szakmai munka elvégzése.
Szöveg: Janzsó Miklós
Fotó: Gyimes Nikolett
