Túlsúllyal küzdött, ezért egyetemi tanulmányai elején kipróbálta a bokszot az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kvantuminformatika doktorandusza, Rozgonyi Áron. Amióta bokszol, 45-50 kilót fogyott, sőt a profi ökölvívó világbajnok Erdei Zsolt fémjelezte BEAC-Madárfészek Akadémia színeiben már két alkalommal is harmadik helyen végzett a férfi amatőr ökölvívó országos bajnokságon. Határozott véleménye van a boksszal kapcsolatos sztereotípiákról, a sportág társadalmi szerepéről, és úgy véli, doktori címe segítheti később a boldogulásban.
Olvasási idő: 4 perc
– Hogyan kerül egy kvantumfizikus a ringbe?
– Gyerekkoromban cselgáncsoztam, később öttusáztam és tollasoztam is, de amikor abbahagytam a sportot, és ráfeküdtem a tanulásra, igencsak meghíztam, 135 kilogrammot nyomtam. Már egyetemre jártam, amikor néhány ismerősöm, aki bokszolni járt, azt javasolta, én is próbáljam ki a sportágat, mert kemény és menő, ráadásul jól lehet fogyni tőle. Kipróbáltam és megszerettem. Rengeteget fogytam, amióta bokszolok, most csupán 86-90 kilogrammot nyomok. Nagyon jól érzem magam a bőrömben, és bokszolni is szeretek.
– Elég jól sült el ez a kipróbálás, hiszen a tavaly decemberi felnőtt országos bajnokságon harmadik lettél nehézsúlyban.
– Mondhatni, igen. Tavalyelőtt is bronzérmes lettem az ob-n, és bármennyire is szerettem volna javítani ezen a helyezésen, sajnos nem sikerült. Célom, hogy idén jobb eredményt érjek el, és esetleg győzzek.
– Miért pont a BEAC-Madárfészek Akadémiára esett a választásod?
– A BEAC az anyaegyesületem, és hogy fejlődhessek, felkerestem az akadémiát. Itt bokszol több ismerősöm, közöttük számos magyar bajnok is, akikkel a versenyeken és a közös edzéseken ismertük meg egymást. Sokat beszélgettünk, jóba lettünk, így egyértelmű volt számomra, hogy céljaim eléréséhez a Madárfészek Akadémia a lehető legjobb választás. Korábban már többször is találkoztam az akadémia szakmai vezetőjével, Erdei Zsolttal, aki tárt karokkal fogadott, és az igazgató, Wida József is szívesen látott náluk. Most egy éve, hogy az akadémián készülök. A rendkívül színvonalas szakmai képzésüknek és a jobbnál jobb edzőpartnereknek köszönhetően úgy érzem, jó úton haladok.
– Milyen benyomásokat szereztél Erdei Zsoltról?
– Régóta ismerem, ő volt a díszvendég az első hivatalos bokszmeccsemen, és többször meglátogatott a régi edzőtermemben is. Rendkívül vidám a kisugárzása, rengeteg pozitív energiát ad, és mindig kitűnő, ösztökélő légkört teremt maga köré.
– Mi a véleménye rólad?
– Szorgalmasnak tart, és úgy látja, az elmúlt egy évben rengeteget fejlődtem. Reméli, hogy idén sem szakad meg ez a tendencia.
– Mikor volt könnyebb összeegyeztetni a sportot és a tanulást: az alap- vagy a mesterképzés során, netán a doktori tanulmányaid alatt?
– Az alapképzés rendkívül nehéz volt, ezért a tanulás akkor rendkívül döcögősen ment. Hajnalba keltem, majd Székesfehérvárról felbuszoztam Budapestre, hogy reggel edzeni tudjak. A suli és az esti edzés után visszamentem Fehérvárra, és csak késő este kerültem ágyba. Az utolsó félévem különösen húzós volt, de végül sikerrel vettem minden akadályt. Az MSc már jóval könnyebb volt, mert kevesebb órát kellett felvennem, ráadásul a tanáraim is sokat segítettek. Ekkorra ugyanis már ők is tudták, ki vagyok, mert a BEAC elkezdte híresztelni az eredményeimet. Hálás vagyok a tanáraimnak, mert ők is támogatták a törekvéseimet, sőt még a meccseimre is kilátogattak. A PhD-képzésen ebben a félévben mindössze egyetlen órám van, továbbá végzem a kutatásomat, és tanítok is mellette, de az ökölvívásra is marad elég időm.
– Sokakban él a sztereotípia, hogy csak a nem túl okos emberek mennek bokszolni.
– Ez az állítás egyáltalán nem állja meg a helyét. A srácok a Madárfészekben mind iskolába járnak, és a tanulmányaikat illetően is céltudatosak. Van közöttük egyetemet végzett sportoló is, de több ökölvívó barátom is van, aki egyetemi hallgató, és van TF-et végzett bokszoló ismerősöm is. Sőt az én súlycsoportomban szerepel az egyetemi világbajnoki címet is nyert Hámori Ádám. Azt látom, hogy egyre iskolázottabbak a bokszolók, és az egyetemi bajnokságok színvonala is sokat javult.
– Mit gondolsz arról a vélekedésről, hogy a bokszolók a sanyarú sorsuk elől menekülve választják ezt a sportágat?
– Ennek már több a valóságalapja, ám ez nem csak az ökölvívásra jellemző. Sokak számára valóban a sport jelenti az egyetlen kitörési lehetőséget. Én is ismerek olyanokat, aki ugródeszkaként tekintenek a bokszra, de ezzel nincs semmi baj.
– Minek örülsz majd jobban: a doktori címednek vagy annak, ha aranyérmet nyersz az országos bajnokságon?
– Nehéz az összehasonlítás, hiszen mindkettő szerepel a céljaim között. Igaz ugyanakkor, hogy a sportkarrierem egyszer majd véget ér, és másból kell megélnem, ezért azt felelem a kérdésre, hogy a PhD-nak talán kicsit jobban fogok örülni. Ez persze nem jelenti azt, hogy sportpályafutásom befejeztével ne lehetnék majd edző – erre egyébként már megszereztem a megfelelő képesítést.
– Válogatottság?
– Sokáig vágytam rá, egy időben rá is görcsöltem, de az utóbbi időben elengedtem a kérdést. Ha egyszer beválogatnak, nagyon boldog leszek, de most inkább arra összpontosítok, hogy élvezzem, amit csinálok.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: A BEAC Facebook-oldala, Rozgonyi Áron Facebook-oldala
