Egyetemi tanulmányai mellett futókört vezet és félállásban dolgozik a Pannon Egyetem (PE) sportnagykövete, a germanisztika tanszék végzős hallgatója: Juhász Bianka, aki a jövőben nemcsak az egyetemisták, hanem Veszprém sportéletét is szeretné fellendíteni.
Olvasási idő: 5 perc
M.F.: Kevés nő mondhatja el magáról, hogy megtisztelő feladatot láthat el a sportban. Milyen érzés a Pannon Egyetem sportnagykövetének lenni?
J.B.: Nagy örömmel tölt el. Az egyetem már régóta szeretett volna csatlakozni a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség (MEFS) sportnagykövet programjához, és a testnevelés tanszék végül engem jelölt erre a megtisztelő pozícióra.
M.F.: Gondolom nem ok nélkül.
J.B.: 2020 februárja óta segítem a tanszék munkáját, Dr. Edvy László intézetigazgató pedig elégedett volt az eddigi tevékenységemmel. Egyik fő célom egy kezdő futókör megszervezése volt. Lényege, hogy megmozgassam azokat a hallgatókat, akik kevésbé vagy egyáltalán nem jártasak a futásban. A már meglévő haladó csoportok ugyanis jellemzően tapasztaltabb sportolókból állnak. A kezdőknek szóló futásokat először csupán 15 fővel akartuk elindítani, de legnagyobb meglepetésünkre olyan nagy volt az érdeklődés, hogy végül harmincöt főre emeltük a létszámkorlátot.
M.F.: Visszatérve a sportnagykövetségre, mi a feladatod?
J.B.: Ki kellett dolgoznom egy cselekvési tervet, amelyet eljuttattam a MEFS-nek. Sajnos a járvány miatt a kivitelezésre már nem volt lehetőség, pedig a program olyan elemeket is tartalmazott, mint a sport népszerűsítése a gólyatáborban, illetve a gólyák bevonása a rendszeres testmozgásba. Bízom benne, hogy valamikor sikerül megvalósítani ezeket az elképzeléseket! Mindenesetre volt B tervem is, így edzéstervekre, valamint edzésprogramokra összpontosítunk jelenleg a tanszéken. Ezeket a Pannon Egyetem Testnevelés és Sportintézetének Facebook-oldalára tesszük ki. Ennek keretében én is készítettem egy videót a futásról, amelyet már többen megnéztek, és meg is osztottak. Tapasztalataim szerint a hallgatók körében a sport népszerűsítésével még vannak teendőim, szeretném átadni nekik a mozgás örömét.
M.F.: Hogyan lehet hatékonyan megszólítani az egyetemistákat?
J.B.: Úgy gondolom, a közösségi média az egyik legjobb csatorna erre a célra. Fontos, hogy minél többen megosszák üzeneteinket és videóinkat – ebben is számíthatunk egyetemi tanáraink támogatására. Hallgatótársaimmal – akik szintén a Testnevelési és Sportintézet munkájában vesznek részt – rövid, színes és érdekes tartalmakat készítünk, amelyeket igyekszünk eljuttatni minél több hallgatóhoz. A cél, hogy videófilmjeink felkeltsék az érdeklődést a különböző sportok iránt.
M.F.: Magyarországon még mindig kevésbé jellemző, hogy nők kerülnek sportvezetői vagy sportkoordinátori szerepbe. Nem irigykedtek rád amiatt, hogy te lettél az egyetem sportnagykövete?
J.B.: Eddig nem tapasztaltam ilyet, a járványhelyzet miatt azonban kevés lehetőségem volt arra, hogy a hallgatók széles körben is megismerjenek. Kivételt jelent a kezdő futókör, amelyben idén szeptembertől egészen a távoktatás kezdetéig hétről hétre együtt futottunk. Ezek az edzések nagyon serkentően hatottak rám. Biztattam a futókat, örültem, amikor lelkesen mesélték el sikereiket és fejlődésükkel kapcsolatos élményeiket. Esőben is jártunk futni, hiszen véleményem szerint nincs rossz idő, csak rosszul öltözött futó – ezt gyakran mondom nekik. Testhezállónak érzem a sportnagyköveti feladatokat, szívesen dolgozom együtt a tanszéken tevékenykedőkkel, és örömmel veszek részt az egyetem sportéletének népszerűsítésében. Az egyetemen nyitottak az ötleteimre, és mindenben számíthatok az ott dolgozók segítségére.
M.F.: Ha azt mondom Vadlán Ultra, mit jut az eszedbe?
J.B.: Egy csodálatos futóközösség, rengeteg önkéntes segítő, továbbá egy sportegyesület, amelyben 2016 óta mindenki azért dolgozik, hogy egy magas színvonalú versenyt rendezzen, és értékeket adjon át. Az eseményt a Keszthelyi-hegységben rendezik meg minden évben. A szervező csapatnak én is tagja vagyok, így versenyszervezésben is szereztem tapasztalatot. Emellett eszembe jut még édesapám, az esemény egyik megálmodója, aki szintén a futás szerelmese. Apukámnak más miatt is sokat köszönhetek, hiszen 2014-ben ő készített fel életem első félmaratonjára. Ekkor még csak 15 éves voltam, tulajdonképpen ekkor indultam el ezen az úton, melyet azóta is járok. Zárkózott és visszahúzódó gyerek voltam, de a sport sok önbizalmat adott. A futás mellett – még gimnáziumi éveim alatt – egy ideig duatlonedzéseket is látogattam.
M.F.: Egyetemi versenyeken is tudtad hasznosítani sportszervezői tapasztalataidat?
J.B.: A Pannonman elnevezésű, egyetemistáknak rendezett csapatversenyen vettem részt szervezőként: pólókat terveztem és rendeltem meg, illetve az állomásokon az időmérés volt a feladatom.
M.F.: Van olyan sportág, amelyet még nem próbáltál ki?
J.B.: Van bőven, de arra törekszem, hogy minél többet ismerjek meg. A rúdfitnesszel két és fél éve találkoztam szülővárosomban, Keszthelyen. Egyből megtetszett, így rögtön vettem magamnak egy rudat, hogy otthon is tudjak gyakorolni. A sporteszközt ide Veszprémbe is elhoztam magammal, és ha éppen nincsenek zárva az edzőtermek, csoportos órákra is eljárok. Belevetettem magam a légtornába is, a legújabb „szerelmem” a hammock. A rúdfitnesz és a légtornászkarika a fő számom, ezeket kedvelem a leginkább.
M.F.: Úgy tűnik, te és a sport elválaszthatatlanok vagytok egymástól. A jövődet is a sportban képzeled el?
J.B.: Igen, mindenképpen szerepel a terveimben. Jelenleg OKJ-s képzés keretein belül testépítő és fitneszedzőnek tanulok. Az egyetem és a tanfolyam mellett idén októbertől a Veszprém-Balaton 2023 Zrt.-nél dolgozom heti 24 órában. A cég az Európa kulturális fővárosa projekttel foglalkozik, amelyben többek között rendezvényszervezői tudásomat szeretném elmélyíteni. Jó lenne, ha a jövőben sportközpontok alakulnának Veszprémben, és még többen választanák a rendszeres testmozgást kedvenc időtöltésükként. Ennek szeretnék aktív részese lenni.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Juhász Bianka
