A Pécsi Tudományegyetem másodéves közösségszervező szakos hallgatója történelmi tettet hajtott végre azzal, hogy női egyéniben – a kontinenstornák történetében először osztottak érmeket ebben a számban – első lett a november 22. és 30. között Sevillában rendezett bocsa Európa-bajnokságon, ráadásul párosban ezüstérmet nyert Hegedűs László (SZMA Szeged) oldalán. Ezzel a sikerével – egyéniben és párosban is a BC4 kategóriában – kijutott a jövő évi világbajnokságra, ahol jó szereplés esetén nagyot léphet a párizsi paralimpia felé vezető úton.
Olvasási idő: 3,5 perc
Minek örülsz jobban: annak, hogy a magyar parasport újfent bizonyította, ott a helye a nemzetközi elitben, vagy annak, hogy történelmi tettet hajtottál vége?
Igazából mindkettőnek. Ami a medálokat illeti, az egyéniben szerzett aranyérmem a stáb és az én érdemem, a páros azonban más „tészta”. Abban össze kell dolgoznunk, az a kettőnk ezüstérme. Egyéniben ugye hat labdával gazdálkodsz, párosban viszont csak fejenként hárommal. Ezért abban kell jónak lennünk, hogy tudjuk, ki mit csinál, milyen megoldást választ, ehhez pedig jól kell ismernünk a másikat. Hegedűs Lászlót a bocsa révén ismertem meg, és hetente váltunk néhány szót egymással.Hogyan zajlott az összeszokás?
Meg kellett ismernünk egymás személyiségét és játékát, továbbá azt, hogy kinek mi az erőssége és a gyengéje, illetve mi a határa a képességeinek. Ehhez kitűnő alkalmat nyújtottak az elmúlt két év válogatott összetartásai, továbbá a közös szegedi edzések.
Az Európa-bajnokság előtt számoltál azzal, hogy aranyérmet nyersz?
A volt a célom, hogy az első négy között végezzek, és igyekeztem ehhez tartani magam, ami szerencsére sikerült. Amikor bejutottam az elődöntőbe, teljesen felszabadultam, és csupán arra összpontosítottam, hogy élvezzem a játékot. Ennek köszönhetem, hogy végül én lettem a kontinensbajnok.
Hány év munkája kellett ehhez a diadalhoz?
Körülbelül tíz éve kerültem kapcsolatba a sportággal egy mozgásjavító általános iskolában. Akkori testnevelő tanárom – aki egyben az edzőm is volt – unszolására próbáltam ki. Első versenyemen beugróként vettem részt egy másik lány oldalán. Annyira megtetszett, hogy ott is ragadtam. Bár kell hozzá fizikum, a bocsa alapvetően mentális sport.
Mióta űzöd ilyen magas szinten?
Hat évvel ezelőtt lettem válogatott. Csalódásként ért, hogy a 2016-os riói paralimpia előtt – sportdiplomáciai okokból – megvonták tőlem a kategóriámat. Padlóra kerültem, és elgondolkodtam, van-e értelme folytatnom az egészet. Nem adtam fel, sorra jártam a nemzetközi versenyeket, de nem szerepeltem úgy, ahogyan elvártam magamtól. Időközben klubot is váltottam, mert hazaköltöztem Budapestről. A PTE PEAC igazolt le, és ebben az egyesületben lettem érett játékos. Itt jöttem rá, hogy van értelme folytatnom a bocsát.
A PTE PEAC és a Pécsi Tudományegyetem jó „árukapcsolásnak” tűnik.
Szerencsére eddig úgy tudtam alakítani az órarendemet, hogy azokon a napokon jártam edzésre, amelyeken nem voltak óráim. Az Európa-bajnokság miatt hiányoztam két hetet, úgyhogy most össze kell kapnom magam a vizsgaidőszakra.
Tokióban kitűnően szerepeltek parasportolóink, ami jót tett a parasport és a sportágak népszerűségének. De mi a helyzet a bocsával?
Egyelőre csak rétegsport, nem nagyon ismerik az emberek. Az elmúlt tíz-tizenöt évben nem volt túl jó a hazai helyzete, de ezek az Eb-sikerek sokat lendítettek rajta. Ha sikerrel vesszük a kvalifikációs sorozatot, és kijutunk a paralimpiára, akkor vélhetően képernyőre kerülünk, így még többen ismerhetik meg a sportágat.
Meglehetősen magasra tetted a lécet ezzel az Eb-arannyal. Nem lesz rajtad nagy a nyomás?
De, biztosan. Főként a saját elvárásaimnak kell megfelelnem. Ez „csak” egy Európa-bajnokság volt, a világbajnokság más kávéház, ott a világ minden tájáról kaphatsz ellenfelet. Ezt is figyelembe kell vennem, amikor az elvárásokról beszélünk.
Bírni fogod a nyomást?
Erre azt tudom felelni, hogy a lehető legtöbbet igyekszem kihozni magamból, ugyanis mindig tökéletes teljesítményre törekszem.
Mi az a bocsa?
A sportág gyökereit a francia pétanque játékban kell keresnünk. A bocsát (olasz eredetiben: boccia) súlyosan mozgássérülteknek találták ki. Hat piros, hat kék, és egy fehér labdával játsszák 6×12,5 méteres pályán. A mérkőzéseket egyéniben, párosban és csapatban űzik. A verseny célja, hogy a színes labdákkal eltalálják a célgolyót.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Forrás: hparalimpia.hu
Fotó: Magyar Paraboccia Szövetség Facebook-oldala
