Európában már csúcsra ért Sztankovics Anna, a Miskolci Egyetem hallgatója, most pedig az Egyetemi Világjátékokon mutatná meg, hogy mire képes.
Olvasási idő: 5 perc
Július 28-án kezdődik, és augusztus 8-án fejeződik be a kínai Csengtuban a világ egyetemi sportjának csúcseseménye, a sokak által csak Universiadeként ismert nyári Egyetemi Világjátékok (EVJ).
A nemzetközi sporteseményen 113 magyar hallgató vesz részt. Néhányukat egy rövid sorozat keretében szeretnénk bemutatni nektek. A hatodik részben a Miskolci Egyetem hallgatójával, Sztankovics Anna úszóval ismerkedhettek meg.
– Sok világversenyen indultál már, de ha jól tudom Egyetemi Világjátékokon még nem. Milyen várakozásokkal indulsz Csengtuba?
– Igen, jártam már mindenféle nemzetközi versenyen, de az Egyetemi Világjátékok eddig kimaradt. Már 2019-ben sajnáltam, hogy nem tudtam elutazni Nápolyba (ugyanakkor rendezték az olimpiai kvalifikációs világbajnokságot nálunk, ahol fontos volt a váltók kvalifikációja), úgyhogy azóta készülök rá fejben. Ezt a várakozást picit meghosszabbította a Covid miatti többszöri halasztás, amit nem volt egyszerű sportolóként megélni, főleg, hogy már két éve is utolsó évesnek számítottam volna a korhatár miatt. Szóval ez az esemény számomra tényleg az elmúlt négy év beteljesedése.
– Lehet már tudni, hogy milyen számokban indulsz?
– Az elmúlt két évben abszolút a sprintszámok felé vettem az irányt. A szokásos mellúszás mellett a gyors is terítékre került, így most az 50 mell és gyors szerepel a programomban. A versenyszervezők általában nem könnyítik meg a dolgom, mivel sok eseményen egy napon és egymás után szerepel ez a két szám, és persze ez most sincs másképp. Elképzelhető, hogy majd kint a helyszínen kell eldöntenem, hogy melyikben kínálkozik nagyobb lehetőség, de bízom benne, hogy mindkettőben lesz esélyem jó eredményt elérni.
– Hogy alakul az idei szezonod? Elégedett vagy az eddigi teljesítményeddel?
– Egyik legnehezebb szezonom a mostani. Mentálisan mindent ki kellett hajtanom magamból úgy, hogy közben fizikális oldalról a medencében is voltak elvárásaim magammal szemben.
– Idén az úszás mellett a tanulás is főszerepet játszott az életedben, hiszen nemrég vehetted kézbe a diplomádat. Mennyire volt nehéz összehangolni a tanulmányaidat az úszással?
– Az elmúlt két évben Nyíregyházáról jártam át Miskolcra az egyetemre, hetente minimum kétszer. Mivel gyógytornásznak tanultam, elengedhetetlen volt, hogy részt vegyek legalább a gyakorlati órákon. Azonban még így se lett volna működőképes a rendszer a csoporttársaim, illetve tanáraim segítsége nélkül, amit nagyon köszönök nekik. Az államvizsga előtti félévben viszont 12 hetes kórházi nagy gyakorlatunk volt, ami azt jelentette, hogy hétközben végig Miskolcon kellett lennem, edzéseim nagy részét is egyedül végeztem, mivel edzőmet a többi munkája teljesen Nyíregyházához kötötte. Nehéz volt ez az időszak, de nagyon büszke voltam arra, hogy az áprilisi országos bajnokságon másodikként értem célba 50 m mellen és a gyorsszámokban is egyéni csúcsokat tudtam úszni.
– Tavaly Lódzban te szerezted a Miskolci Egyetemi első aranyérmét az Európai Egyetemi Játékokon. Hogy emlékszel arra a versenyre?
– A Miskolci Egyetem mutatott számomra utat a sport utáni élet felé, olyan hivatásra találtam rá általuk, amelybe legalább akkora elszántsággal vetem majd bele magam, mint az úszásba. A sportiroda munkatársai pedig mindenben segítségemre voltak a felkészülés alatt. Mindezt olyan eredménnyel szerettem volna megköszönni az egyetemnek, amire ők is büszkék lehetnek. Jó érzés volt, hogy sokan voltak kint az uszodában szurkolni, rengeteg erőt adtak nekem abban a pillanatban is. Bízom benne, hogy a jövő évi Európai Egyetemi Játékokon több miskolci egyetemista tapasztalhatja majd meg ezt az érzést hazai pályán.
– Mik a további terveid?
– Jelenleg leginkább az Egyetemi Világjátékok van a fejemben, próbálok mindig a következő lépésre összpontosítani. Az év során azonban sokat gondolkoztam azon, hogy ha lediplomázom, hogyan tovább. Végül arra jutottam, hogy a jövő évet még biztosan szeretném az uszodában tölteni, emellett pedig a továbbtanulás is tervek között szerepel mester szakon. Később pedig mindenképpen sportolók mellett szeretnék dolgozni, mint gyógytornász, hogy segítségükre lehessek legnagyobb álmaik elérésében.
Szöveg: Janzsó Miklós
Fotó: EUSA
