Bár tavaly tüdőembóliával került kórházba Karai Levente triatlonista, a Pécsi Tudományegyetem harmadéves kereskedelem és marketing szakos hallgatója, mégsem érzi úgy, hogy derékba tört a karrierje. Igaz, hogy egészsége megőrzése érdekében visszább kell vennie a tempóból, de a sportolásról soha nem mond le. Ennek jegyében nevezett be az idei félmaraton egyetemi bajnokságra, amelyet meg is nyert.
Olvasási idő: 4 perc
Minek köszönhető, hogy a Pécsi Tudományegyetem hallgatói taroltak az idei félmaraton MEFOB-on?
Egyrészt annak, hogy a PTE-n számos sportoló tanul, másrészt annak, hogy az egyetem kedvezményes tanulmányi renddel segíti őket. Ennek lényege, hogy az oktatók kiemelten figyelnek arra, hogy összehangolják a munkát a sportoló tanulókkal. Amióta a PTE-re járok, minden félévet kedvezményes tanulmányi renddel teljesítettem, de mindig figyeltem arra, hogy ha lehet, ne térjek el az eredeti tanrendtől, ezzel is jelezve, hogy nem szeretnék visszaélni a lehetőséggel. Visszatérve a PTE futósikereire, idén arra törekedtünk, hogy minden versenyszámban indítsunk futókat a MEFOB-on. Mindennek köszönhetően nemcsak egyéniben, hanem a váltókban is valóban sikeresen szerepeltünk.
Mennyi idődet veszi el a futás?
Egészségügyi problémám miatt az utóbbi időben kissé vissza kellett vennem az élsportból, és az egészségemet helyeztem előtérbe. Tavaly júniusban ugyanis tüdőembóliával kerültem kórházba, de szerencsére sikeresen felépültem belőle. Betegségem előtt hetente huszonöt-harminc órát készültem a főbb versenyeimre, de csökkentenem kellett ezt a mennyiséget. Az utóbbi időben inkább futni járok a Mecsek gyönyörű vidékeire, hetente ötven-hatvan kilométert teszek meg. Ez hetente nagyjából nyolc-tíz óra edzésmunkát jelent.
Nem állíthatjuk, hogy sok idő telt el a felépülésed és a szeptemberben aratott félmaraton MEFOB-győzelmed között. Hogyan készültél ebben az időszakban?
Félmaraton versenyen nem indultam, de részt vettem a hazai rendezésű Mogyi Trail terepfutó-viadalon, amelynek hossza huszonnégy kilométer. A Kikelet Félmaraton is tervben volt, de végül kihagytam, mert nem éreztem magam eléggé felkészültnek. Tavasszal elindultam a Tisza Triatlonon, amely sprinttávú triatlon MEFOB is volt egyben. Ezen a megméretésen egyéniben és csapatban is második lettem. Ennek ellenére csak az járt a fejemben, muszáj-e nekem állandóan feszegetnem a határaimat, hiszen komoly betegségen estem át, és nem biztos, hogy megéri kockáztatnom az egészségemet. Ezért is döntöttem úgy, hogy megpróbálom élvezetből művelni a sportot, és csak olyan versenyeken indulok el, amelyeket örömmel tudok végigküzdeni. Így álltam hozzá a félmaraton MEFOB-hoz is.
Mondhatjuk, hogy örömfutás volt ez a MEFOB?
Tulajdonképpen igen. Tudtam, hogy mennyit fogok bírni, ennek megfelelően a saját tempómban igyekeztem futni. Bár verseny közben nem mindig álltam az élen, végül sikerült elcsípnem az aranyérmet.
Visszatérve a betegségedre: mekkora szerepet játszott kialakulásában a stressz?
Bár alapvetően öröklött betegségről van szó, sok minden felerősíthette, így a megerőltetés okozta feszültség is, bár ezt nem állíthatom teljes biztonsággal. Őszintén szólva nem is nagyon foglalkozom ezzel, ami megtörtént, az megtörtént, nem búslakodom rajta. Tudom, hogy mire kell figyelnem, hogy ne térjen vissza a betegségem.
Evezzünk vidámabb vizekre! Mire emlékszel vissza legszívesebben az életedben?
A kétezertizenkilences lausanne-i junior-világbajnokságra, mert ez volt a legrangosabb esemény, amelyen részt vettem, és nem mellékesen, hatodik lettem, ami hazai viszonylatban kiemelkedő eredménynek számít. De szívesen emlékszem vissza a tavalyelőtt szeptemberben Constantában rendezett felnőtt Európa-kupa-viadalra is, amelyen rendkívül felszabadultan versenyeztem, aminek köszönhetően bronzérmes lettem a több neves sportolót felvonultató mezőnyben.
Milyen érdekes, hogy kizárólag a sportkarrieredből idéztél emlékezetes pillanatokat!
Valóban, hiszen leginkább ezek az események érintettek meg érzelmileg.
Hogyan tervezed a jövődet?
Egyelőre nem tudom, hogy az alapképzés után elkezdem-e a mesterképzést, több lehetőségen is gondolkodom. Szerencsére van még egy évem, hogy eldöntsem, hogyan tovább. Közgazdász diplomával nagyon jól el lehet helyezkedni. Ami a sportolást illeti, nincsenek túlzottan ambiciózus céljaim, a tüdőembólia jócskán átírta a forgatókönyvet, én pedig átértékeltem a dolgokat. Az élsportban eltöltött ennyi idő után ugyanakkor nem tudom meghazudtolni önmagam, tudom, hogy a futás vagy a triatlon valamilyen formában végig fogja kísérni az életem. Mindenesetre óvatosabbnak kell lennem, mert életből és egészségből csak egy van, de karrierből akár több is lehet.
A Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak szereplése a 2021. évi félmaraton MEFOB-on:
Férfi váltó:
- hely: Schwarcz Botond, Litter Előd, Kovács Márton
Női váltó:
- hely: Soós Fanni, Molnár Sára, Hangya Adrienn
- hely: Szerb Katalin, Paluska Petra, Köcskey Tamara
- hely: Magyar Veronika, Szabó Johanna, Szerencsés Lili
Női egyéni:
- hely: Magyar Veronika
Férfi egyéni:
- hely: Karai Levente
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Kép: Karai Levente
